MÉDIANAPLÓ: ÉRDEMES-E KIKÖZÖSÍTENI A HIVATÁSOS RÁBESZÉLŐKET?

MÉDIANAPLÓ BLOG
Szerző: Zöldi László
2017.07.25.

Vegyes érzelmekkel olvastam Lengyel László A nyilvánosság fordulata című cikkét. A szerzőt sokan vélik fordított Kasszandrának, mert még csak véletlenül se jöttek be a választási előrejelzései, feltételezései. Ugyanakkor az egyik legműveltebb közírónk, akinek még a jóslatait is érdemes elolvasni. Mostani publicisztikájáról szintén ez a benyomásom. Ma arról tűnődnék, ami tetszett benne.

Mindig a textust helyezi el a kontextusban, ezúttal a Trump-jelenségből bontja ki azt, ami itthon is foglalkoztat bennünket. Az amerikai elnök esküszik a Twitterre, megcsömörlött ugyanis az újságírók és a politológusok kommentárjaitól. Okkal vagy ok nélkül, ezt azért nem firtatom, mert milliárdosként megengedheti magának, hogy stábot tartson. Miközben elhiteti, hogy ő írja az egymondatos bejegyzéseket, még az egyéniség ízű és butuskának látszó megfogalmazásokat is profik gondozzák. De ha így van, vajon mi a különbség a beszédeit stúdióban értelmező politikai szakírók és a színfal mögötti stábtagok között? Legföljebb az, hogy Trump kiszűri a szerinte ellenséges megnyilvánulásokat. Erre írja Lengyel László: „A Twitter-nyilvánosság mögött ott rémlett és rémlik az újságíró, az elemző nélküli nyilvánosság képe”...

ITT OLVASHATÓ