MAGYAR PAP MONDJA: ORBÁN KORUNK EGYIK NAGY KERESZTÉNYÜLDÖZŐJÉVEL PÓZOLT

24.HU
Szerző: Jászberényi Sándor
2017.07.19.

Nacsinák-Gergely András görög-keleti papot, vallástörténészt interjúztuk a magyar és a török kormányfő ölelkezéséről, menekülő szír keresztényekről, pesti keresztényüldözés elleni államtitkárságról.

Miért üldözik a keleti keresztényeket a Közel-Keleten?

Nem vegytiszta vallásháború ez.

Vízhiánnyal, túlnépesedéssel sújtott régiókban indul meg a keresztényüldözés, ahol elfogynak az erőforrások, felgyülemlik a kétségbeesés, az agresszió, és jön a bűnbakképzés.

Fontos szempont, amiről itt, nyugaton sokszor megfeledkezünk, hogy kereszténynek lenni a Közel-Keleten nem magánügy. A vallás ott nem úgy jelenik meg, mint a szekularizált nyugaton, vagyis az élet más területeiről leválasztva, hanem etnikai, nyelvi, gazdasági és szociális tartalommal is bír. Szíriában a polgárháború előtt néhány kisebbség tartotta kezében a hatalmat. A Baath párt is egy kisebbségből szerveződött, így muszáj volt a többi, számbelileg és financiálisan jelentős kisebbségre, elsősorban a keresztényre támaszkodnia. A keresztények Aszad híveiként jelentek meg, így a többségi szunniták automatikusan ellenségnek tekintették őket, amikor kitört a forradalom. Szíriában ekkor a militáns iszlám szervezet és a nem kevésbé elnyomó államhatalom közé szorult a keresztény közösség. Két dolog közül választhatott: vagy marad és szép lassan felmorzsolódik, konkrétan meghalnak a tagjai, vagy elvándorolnak.

Sok keresztényt öltek meg az arab tavasz óta?

Túl sokat. Láttam statisztikákat, de nem tudom, mennyire megbízhatóak, ezért inkább nem mondok konkrét számot.

Aki életben maradt, elmenekült.

Így igaz. Olyan közösségek zúzódtak szét, melyek kétezer éve, sőt még Krisztus előtt is ezen a helyen éltek. Túlélték az arab inváziókat, a kereszteseket, a török birodalmat, a nyugati gyarmatosítást, mindent, és nem mellesleg megőrizték a nyelvet, ami a legközelebb esett a krisztusi dialektushoz. Aztán azzal, hogy kikerülnek a zárt létből, életképtelenné válnak, soha többé nem lesznek azok, amik voltak, rekreációjuk lehetetlenné válik.

A legtöbb muszlim és keresztény menekült Törökország felé vette útját, ahol szeparált táborokba zárták őket, sok kilométer hosszan elnyúló, sakktáblaszerű, szögesdróttal kerített, őrtornyokkal teletűzdelt sátorvárosokba.

A szír keresztények azért igyekeztek Dél-Kelet-Törökországba, mert sokuk ősét onnan üldözték el száz évvel ezelőtt. Ez az úgynevezett Tur Abdin, a szírek Szent Hegye, ahol a mai napig számos monostort és kisebb-nagyobb közösséget találni. Az ottani püspökségek kezdetben a városokba és a monostorokba szórták szét a menekülteket, aztán, amikor már tömegesen jöttek, irány a tábor, ahonnan nincs kiút.

Legföljebb az, hogy kibuszoztatják őket az Égei-tenger partjára és csókolom.

Aki tehette, a jóval korábban menekült, Németországba, Svájcba, Svédországba szakadt rokonság révén próbált Nyugatra jutni, esetleg embercsempészekhez fordult.

A török elnök, Erdogan nem segít a keresztényeken?

Erdogan a szükségállapot bevezetése óta kemény kézzel bánik a dél-keleti régióval, ahol számos monostor és élő keresztény közösség van a már a második századtól kezdve. Mindig volt arra törekvés, hogy megtörjék és beolvasszák őket, kiemelném 1916–ot, a kard évét, legtöbbjüket ekkor üldözték el, aki maradt, azon azóta is óriási a nyomás. A kétezres évek elején konszolidálódni látszott a helyzet, most azonban nagyon úgy fest, hogy állami kézbe kerülnek a monostorok földjei, melyekből megélnek, és a monostori épületek is, ahol laknak. Idáig, bár illegálisan, de legalább megtűrve folytathattak oktatási tevékenységet, az utóbbi hónapokban már ezt is betiltották...

ITT OLVASHATÓ