Szerző: Mikecz Dániel
2017.07.26.
Némi keserűséggel vegyített elismeréssel gondolhatnak most a magyar ellenzéki tüntetők a kormányellenes lengyel tüntetők sikerére. Andrzej Duda államfő hétfőn ugyanis bejelentette, hogy két törvényt megvétóz az igazságügyi rendszert megreformálni kívánó három, a törvényhozás által elfogadott jogszabályból. A törvényeket azért kritizálták lengyel belföldön és az EU-ban egyaránt, mert azok túlságosan nagy kontrollt biztosítottak volna a kormánynak, illetve a törvényhozási többségnek a bírók kinevezése fölött. A vitatott törvények elfogadása az egész országra kiterjedő, több tízezres tüntetési hullámot generált. Varsóban a tüntetők még aznap a Szejm épületéhez vonultak, amelyet vasárnap óta kordonok és rendőrök védenek. A kormánypárt ugyanakkor arra hivatkozik, hogy szükség van az igazságügyi rendszer reformjára, az ugyanis lassú, átláthatatlan és még mindig a posztkommunista bírói elit befolyása alatt áll. A minden bizonnyal a saját politikusi profilt építő Duda sem kérdőjelezi meg a reform szükségességét, ahogy a lengyel társadalom is támogatja, hogy történjen változás ebben a tekintetben. Az elnök megfogalmazása szerint azonban úgy kell az igazságügyet megreformálni, hogy ne kerüljön egymással ellentétbe az állam és a társadalom.
Jan Kubik lengyel mozgalomkutató éppen Duda utóbbi megjegyzése miatt értékelte úgy a vétót, hogy az a több tízezres tüntetéseknek köszönhető. A tüntetések mellett azonban a sajtó kiemeli Zofia Romaszewska elnöki tanácsadó, egykori antikommunista disszidens szerepét. Romaszewska kifejtette Dudának, hogy a saját bőrén tapasztalta meg, mire képes egy mindenható ügyészség, és nem szívesen élne újra egy olyan országban. Úgy tűnik tehát, hogy az elit szintjén még létezik bizonyos fokú konszenzus a lengyel rendszerváltás örökségével, annak jelentőségével kapcsolatban. Magyarországon könnyebb a rendszerváltást elitpaktummá minősíteni, ugyanis nem volt olyan mértékű az állampolgári részvétel az ellenzéki mozgalmakban, mint Lengyelországban. A kommunista párttól független Szolidaritás szakszervezet tagsága 1981-ben 10 millió főt számlált. A kommunista hivatalossággal párhuzamosan egy alternatív valóság, az autonóm interakciók számára teret biztosító civil társadalom Lengyelországban ellenzéki programmá, a térségben hivatkozható példává vált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.