Szerző: Karafiáth Orsolya
2017.07.23.
Népszavazást akar az ellenzék. "Egyetért-e Ön azzal, hogy köztulajdonban álló gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló személy onnan származó éves jövedelme a köztársasági elnök tiszteletdíjának éves összegét ne haladhassa meg?" Erre a kérdésre a jövő héttől százhúsz napon át a volt LMP-s képviselő Vágó Gábor vezetésével az MSZP, az LMP, a Párbeszéd, az Együtt és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt igyekszik összegyűjteni kétszázezer aláírást.
Újragondolt úrgyűlölet...
Ahogy szeretett pártunk és vezetőnk sem hosszú távban és ívekben gondolkodik, hanem csak és kizárólag a rövid távú pusztításban, mintha ezt a tempót venné fel az ellenzék is. Kényszeresen próbálnak valahogy odacsapni, de nem igazán sikerül. Minden cselekedet valódi hatalom – és látható bázis, támogatottság – nélkül csak csapkodás és nem akció, mindössze reakció csupán. Holott egy valódi attak nem olyan, hogy megpróbáljuk védeni a fejünket, és hátha közben a mi ütésünk is beér, hanem célzott támadás, erővel. Megtalálni a gyenge pontot.
A harácsolása kormányunknak valóban gyenge pont, a közpénzek magánzsebbe vándorlása valóban vérlázító. De azt nem egy ilyen semmilyen kis kérdés fogja megváltoztatni.
Ráadásul nekem speciel a legrosszabb ösztönök felpiszkálására irányuló akarat sosem tetszett semmilyen formában – és ez mintha afelé mutatna. Egy olyan országban, ahol már nem létezik középosztály, azaz ahol – sarkítva, de azért nem olyan nagyon – csak egy politikailag kibélelt gazdaggarnitúra illetve lecsúszott vagy lecsúszófélben lévő csórók élnek, két dologgal lehet hergelni a tömeget. Vagy egy közös ellenségkép sulykolásával (hisz ez megvan, Soros a bűnös!) vagy az úrgyűlölet felpiszkálásával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.