ILYEN A BOKSZ

ÉLET ÉS IRODALOM - SZABADPOLC
Szerző: Kenesei István
2017.07.21.

Elképzelem, ahogy a zöld sarokban Matolcsy György, a piros sarokban pedig Parragh László melegít, mielőtt az őket a ringbe terelő bíró összeereszti a két bokszolót, hogy megvívják meccsüket, amelynek a tétje, hogy kell-e több fölösleges egyetemista, ez alkalommal a gazdálkodási, marketing, MBA, azaz menedzserképző szakokon, avagy inkább a gimnáziumok bezárása révén a szakmunkások számát növeljék a holnapután már ki tudja, minek nevezett (szakgimnázium? szakközépiskola? szakfőiskola?) tanintézetekben. A mérkőzés közben a bíró azonban mindenki számára láthatóan behunyja a szemét, és az egésszel nem törődik, a lényeg ugyanis az, hogy csak ne kerüljön (sokkal) többe, mint eddig. Nálunk ilyen a boksz.

A GTK-saga újabb fejezete

A közszájon forgó történet szerint tavaly nyáron a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK) dékánja, Andor György puhatolózó tárgyalásokon vett részt, melyeknek az volt a céljuk, hogy kiderítsék, van-e hajlandóság az ELTE részéről a kar befogadására. Jóllehet a GTK-tól a mérnökkarok egyre jobban idegenkedtek, a talán blöffnek indult kezdeményezés a BME-n kiborította a szennyeskosarat: a dékánt nemcsak leváltották, hanem (törvényt sértve) el is bocsátották, amivel a GTK hangadó oktatóit a BME vezetése ellen és a távozás mellé állították. Az oktatási tárca jó ideig döntésképtelennek mutatkozott, majd először a GTK-nak az ELTE-re távozása mellett tette le a garast, később visszakozott, és januárban kijelentette, hogy „a Kar teljes egészében a BME‑n működik a továbbiakban is”.

A GTK továbbra is elégedetlen oktatói más intézményekben kezdtek érdeklődni fogadókészség iránt, általában eredménytelenül. Az ELTE Szenátusa azonban május 29-én ülést tartott, és a napirenden szerepelt egy határozathozatal is „a gazdaságtudományi oktatási-kutatási terület fejlesztéséről”. A jegyzőkönyvben egy 25 oldalas melléklet foglalkozik az egyetemen megalapítandó és karrá is fejleszthető Gazdálkodástudományi Intézet (GTI) gyakorlatilag azonnali megalapításáról. Az anyagban szerepel egy explicit utalás is arra, hogy a tárca 150+500 millió forint támogatást ígért a GTI létrehozásához, ami azt bizonyítja, hogy az EMMI újabb hátraarcot csinált, és ha félszívvel (vagy inkább félpénzzel) is, de segíti a GTK legalább egy részének átcsatornázását az ELTE kebelébe.

Igaz, ennek voltak újabb előzményei a BME-n belül. Azon kívül, hogy Andor György elbocsátása érvényben maradt, és ezzel gyakorlatilag elüldözték a korábbi rektorhelyettest, a BME vezetése ismét az erő pozíciójából nyúlt bele a GTK szervezetébe. Bár a kari tanács kétharmada Margitay Tihamér filozófusprofesszor mellett szavazott (az egyik oldal szerint a hallgatók segítségével), a szervezeti szabályzatban nem szereplő „állománygyűlést” hívtak össze, amelyen (a másik oldal szerint a 80 nyelvtanár jóvoltából) az ellenjelölt kapott több voksot, és a rektor végül is az utóbbit, a gépészmérnökből lett gazdaságtudós Koltai Tamást nevezte ki dékánnak. A törvényt valószínűleg ezzel is megsértette, mert annak 37. § (5) szakaszával szemben, amely előírja, hogy a szenátusnak szavaznia kell a dékánjelöltek személyéről, a BME e testülete információim szerint nem tárgyalta a kérdést, pedig akár az ottani szavazás eredményével szemben is törvényesen kinevezhette volna a kedvére való dékánt...

ITT OLVASHATÓ