Szerző: Szicherle Patrik
2017.07.06.
Magyarország sokadszor kezd haderőfejlesztésbe
A védelmi költségvetés ígért emelésével párhuzamosan, és többnyire az extra forrásokból finanszírozva elindul a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési program, amelynek keretében az eddig ismert – egyébként meglehetősen kevés – információ alapján jut majd forrás a honvédség és a tartalékos állomány létszámának emelésére és a magyar hadsereg felszerelésének fejlesztésére is. Simicskó István honvédelmi miniszter szerint ezzel „2026-ra a térség egyik legmeghatározóbb haderejévé” válik majd a honvédség. Nem ez lenne ugyanakkor az első magyar haderőreform-kísérlet, amely a hangzatos politikai jelszavak ellenére, a stratégiai jövőkép vagy éppen a források hiánya miatt bukik el. Az új reformelképzelés homályban tartása miatt ráadásul arra sem láthatjuk a garanciát, hogy a kormány képes volna megtalálni a megfelelő eszközöket a korábbi hibák kijavításához.
A honvédség a rendszerváltás óta az egyik legelhanyagoltabb területnek számít, az ország NATO-csatlakozása után pedig a politikai elit azért is gondolta, hogy a magyar védelmi költségvetésen spórolhat, mert az ország védelmét majd nyugati szövetségeseink megoldják. Kovács Gyula, a pécsi tüzérdandár egykori parancsnokhelyettese azonban már négy éve arra figyelmeztetett, hogy önmagában a NATO-ra támaszkodni nem elég, hiszen a katonai szövetségnek is van reakcióideje egy támadás esetén, „tehát valamilyen bevethető haderővel” Magyarországnak is rendelkeznie kell. Kálmán Károly, a Honvédség Különleges Műveleti Zászlóaljának volt századosa pedig 2011-ben úgy fogalmazott, hogy a magyar haderő „még papíron is minimális, a valóságban pedig elkeserítően gyenge”.
Elavult felszerelés, idejétmúlt gondolkodásmód, vaskos adminisztráció...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.