HEJ, HA EGYSZER MEG-HÁZASODOM

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzEGy
2017.07.31.

„Házasodni”, úgy mint megvetni a lábunkat egy családi házban, pláne a legelső közösben, senkinek nem egyszerű, még a „lázas ifjúság” idején, tele lendülettel, bizalommal és hittel az emberekben, egymásban és a jövőben, tömve tervekkel, vágyakkal és ezerféle párhuzamosan megvalósítandó teendővel sem.

Már a "Lesz egy házunk" történet bevezetése is olyan, mint egy ismeretlen földrész meghódítása, kiszámíthatatlan, időigényes és a rengeteg befektetett erő ellenére gyakran sajátos eredményekre vezet. Az előkészítés, a keresés, az álmodozások és földre zuhanások több hónapon át, máskor és másoknak akár évekig is tarthat, szép nagy kilengéssel az érzelmi hullámvasúton. Végre elérkezünk a célhoz, „ezt érdemes volt megnézni, ez lesz az, ez jó lesz”. Hitelügyintézés, ezer papír. Semmi sem tökéletes még x hiánypótlás, „na, ezt már nem hiszem el”, értékbecslő, közjegyző, szerződés. Aztán az alig várt varázslatos hír: jöhet a költözés!

"Költözöm, autóra hordják mindenem.
Elmegyek, ez a lakás már nem lesz a lakásom nekem.
Költözöm, van ki- és bejelentő lapom
Elmegyek a régi lakást most itt hagyom."
(Cseh Tamás - Levél a nővéremnek - Költözködés)

Ha jobban belegondolunk, tisztában vagyunk vele, hogy a költözés sok vonatkozásban hatalmas feszültségforrás, és a listákon az elég magas pontszámú stressz-források között szerepel.

Akkor is, ha nem pottyan le a kedvenc kávésbögrénk a nászajándék pohárkészletek felét is tartalmazó „törékeny” feliratú dobozzal véletlenül a költöztetők teherautójáról, nem törik ki a szekrény lába és nem tűnik el semmi, még a perzsaszőnyeg sem. Sőt az összes virágaink mellett a házi kedvencünk is megtalálja új helyét a házban...

ITT OLVASHATÓ