Szerző: Andrew_s
2017.07.24.
Közel egy évvel ezelőtt például azt fejtegette, hogy pápa azt mond, amit akar. Azaz: „A pápa menekültügyről vallott gondolatai nem képezik a hivatalos egyházi tanítás részét, vagyis nem jelentenek a hívő katolikusok számára lelkiismeretben kötelező azonosulást.” Ami már akkor felvette azt a kérdést, hogy egy hűen pártkatona KDNP-s azonosulhat-e azzal a kereszténységgel, amit a pápa azóta is képvisel? Az azóta eltelt időben pedig eljutottunk oda, hogy egy magát keresztény orientációjú politikai vezetés által kormányzott ország kormánypárt-tagsággal rendelkező publicistája simán vén marhának titulálhatja a pápát. Alkalmasint úgy, hogy nem igazán süketültünk bele a KDNP irányából érkező tiltakozó sikolyba. Amire persze mondhatja bárki, hogy: Harrach Péter és Bayer Zsolt is élt a politikai véleménynyilvánítás szabadságával.
Ugyanakkor tudni vélhetjük, hogy politikai véleménynyilvánítás szabadságának eszméje nem az akár inkvizícióig vezető véleményterrorban gyökeredzik. Az ugyanis, amikor egy politikai erő csak saját magának tartja fenn a véleményalkotás jogát, akkor azt diktátumok uralmának, diktatúrának szokták nevezni. Amikor tehát Harrach, elvileg keresztényként fenntartotta magának a jogot, hogy a pápa vén marhaságáig vezető véleménylavinát elindítsa, akkor két vélemény-csoportot állíthatunk fel ennek értelmezésére. Vagy a liberális értékek érvényre jutásaként, vagy a diktatúra melletti kiállásként értelmezzük. Mely utóbbi akkor sem demokrácia, ha valaki az illiberális-, vagy nemzeti demokráciának titulálja. Ahogy a nemzeti szocializmus is elég fékezett habzással értelmezhető szocializmusként...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.