Szerző: Szalay Piroska
2017.07.25.
Lengyel László írja a Keserű pohár című cikkében (Szép Szó, június 24.), hogy a szellemi elit elveszítette szellemi és erkölcsi iránytűjét, ültünk és ülünk az orbáni sötétségben. A szerző annyira finoman dorgálja az elitet, hogy alig lehet észrevenni. Sőt, mintha az USA és Európa is ugyanolyan hibás lenne (mivel fütyültek ránk), mint a tanult, tájékozott véleményformáló elitünk.
Ebben az esetben szerintem nem kellene külföldre mutogatni. A szembenézés, önkritika, helyzetelemzés, a sötétség oszlatása elsősorban az itt élő szellemi elit feladata lenne, akik Lengyel szerint elvesztették az iránytűt. Ebből következik, hogy sem maguknak, sem másoknak nem tudják megmutatni a helyes irányt. Hogy miért viselkedik így az elitünk? Én
egy kissé más megvilágításból közelíteném meg ezt a témát. Tudjuk, hogy az országban a nagyon jól kereső réteg általában magasabb iskolai végzettséggel is rendelkezik.
A tanult, tájékozott, összefüggéseket jobban ismerő emberek többsége munkájáért magasabb díjazást kap. A magasabb bér magasabb életszínvonallal jár. Ők a legfőbb haszonélvezői az egykulcsos adónak, hiszen sokan az átlagnál 100-300 ezer forinttal többet visznek haza havonta. Ezáltal szinte egy teljes társadalmi osztályt tart zsebében az Orbán-kormány. Irreális tőlük várni, hogy eloszlassák a fejekben levő sötétséget, hogy felrázzák a kisembereket a rengeteg igazságtalanság láttán, hiszen könnyen megkapnák, hogy ha sokallják a fizetést, adják vissza, vagy tegyék a TAO-támogatásokba. Nem beszélve arról, hogy az életük is kényelmesebb így. Persze vannak kivételek, de szerintem ők lényegesen kevesebben vannak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.