FENN AZ ERNYŐ, NINCSEN KAS

168 ÓRA ONLINE 
Szerző: Vásárhelyi Mária
2017.07.27.

Az ENSZ munkaügyi szervezete, az ILO szerint Magyarországon évi 3,4 milliárd forintból fel lehetne számolni a mélyszegénységet. Számításaik szerint évente a GDP 0,01 százalékát kellene a mélyszegénységben élők megsegítésére átcsoportosítani ahhoz, hogy ne éljenek közöttünk hajlék nélküli, éhező, az elemi létfeltételektől is megfosztott emberek. Ez éppen annyi pénz, amennyit a vizes-világbajnokság megnyitójára elköltött a kormány.

Ugyancsak az ILO számításai szerint a relatív szegénység felszámolásához jóval több pénzre, legalább évi 300 milliárd forintra lenne szükség.

Az efféle összehasonlítások persze mindig sántítanak, hiszen míg a világbajnokságra elköltött pénz egyszeri kiadás, a szegénység felszámolása érdekében évente lenne szükség erre az összegre. Első ránézésre az ilyen számítgatásokat akár demagógnak is nevezhetjük, hiszen nem vitás, hogy egy nemzet életében szükség van ünnepnapokra, olyan közös teljesítményekre, amelyekre büszkék lehetünk, amelyek után mi is elmondhatjuk, hogy „we can do it”, hogy meg tudjuk tenni, amelyek önbecsülésünket erősítik. Ám – hogy „klasszikusok” hasonlatával éljek – ahogyan a mákos bejgli ízétől is gyorsan megcsömörlünk, ha több benne a mák, mint a tészta, az ünnep öröme is elvész, ha messze a lehetősé­­geit és anyagi erejét meghaladó erőfeszítésekre kényszeríti az ünneplőket. És miként az ajándék okozta öröm is szertefoszlik, ha kiderül, hogy az ajándékozó tisztességtelen úton szerezte meg a rávalót, úgy a közös öröm is ürömmé válik, ha nyilvánvaló válik, hogy pazarlóan, átláthatatlanul, csalárd módon bántak a pénzzel, amelyből megvalósították...

ITT OLVASHATÓ