FALUROMBOLÁS

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Hargitai Miklós
2017.07.20.

Az uniós agrártámogatásokat eredetileg nem égből hulló mannának, és nem is a politikaközeli oligarchák meg a politikus-családok kiegészítő (vagy fő) apanázsának szánták. A kezdeti felismerés az volt, hogy ha a városokban koncentrálódó jövedelmek egy részét nem csatornázzák át a mezőgazdaságból élő kistelepülésekre, akkor a vidék – még a a leggazdagabb tagállamokban is – el fog néptelenedni. És fölmerült egy másik, az előzővel azonos súlyú szempont is: a kisléptékű agrártermelés, vagyis a Magyarországon családi gazdaságnak nevezett, eredendően tőke- és tudáshiányos gazdálkodási egység versenyképtelen az agrár-nagyüzemekkel szemben (miközben a munkahelyteremtő képessége és az egészséges élelmiszer előállításában játszott szerepe sokkal nagyobb az iparszerű mezőgazdaságénál), vagyis a hátrány kiegyenlítésére, méltányolható közcélok érdekében támogatásra szorul.

Nálunk az uniós forrásokat újraosztó rendszer – nem egyszerűen a kormány belenyugvása, hanem kifejezett politikai akarata nyomán – tökéletesen diszfunkcionálisan, a fő célok egyikét sem segítve üzemel. A támogatások nagyobbik felét olyan nagytőkések kapják, akik semmilyen mutató alapján nem szorulnának állami segítségre, miközben az általuk ilyen címen felszívott közpénz a sokszorosa a részükről a köznek tett szolgálatok (közterhek, foglalkoztatás stb.) ellenértékének. A vidékfejlesztő hatás egyáltalán nem érvényesül: a magyar vidék népessége a szektorba érkező ezermilliárdok ellenére gyorsuló tempóban csökken, háromezer településünk egyharmadában közvetlen veszély vagy naponta megélt tény az elnéptelenedés...

ITT OLVASHATÓ