Szerző: Határátkelő/János
2017.07.04.
Kulcsmondat a címben megfogalmazott a határátkelők körében (is), és körülbelül annyit tesz, hogy az ember sok mindent bevállal azért, hogy aztán előrébb jusson. Nem feltétlenül az önmegvalósítás visz ilyenkor előre, hanem az, hogy elérd a céljaid. János angliai hotelkalandjainak harmadik részében sok minden más mellett erről is szó lesz, és bár azzal „fenyegetőzik”, hogy ez az utolsó rész, azért én remélem, lesz még. (A képeket most is köszönöm.)
„Utolsó visszaemlékezésemet írtam meg a napokban a hétköznapokról. Van bennük néhány téma, amit nem bontottam ki jobban. Ezekről lehet, majd születik írás egyszer más stílusban.
Gasztronómiát nem akartam nagyon megemlíteni, múltkor is milyen veszekedés lett már belőle. :)
Július 17.
Angliában nem használjuk azt a szót, hogy: puszi. Ezt főleg a 21 hónapos csemeténknél kihívás. Mivel gyerek, ezért neki rohannia kell mindenhova. Gyaloglás? Minek az? Ennek megfelelően esik is nagyokat néha. Nem ugrunk rögtön. Kelljen fel, szaladjon tovább.
Szóval nincs ráizgulás, hogy jaj mi van veled, egyben vagy még? Ha kicsit nyüszög, akkor adunk rá játékosan egy puszit, és már minden rendben. Van, amikor már kéri is. Legalábbis itthon ezt mondtuk neki.
Na kint ez változott, mivel próbáljuk rászoktatni, hogy mondja inkább azt, hogy cupp.
Ma az egyik nagyobb bolt előtt sikerült takarnia egyet a járdán. Futott is az anyjához, hogy pusssziii. Nézek körbe és csak egy ember van, aki hallotta, ő meg jót mosolyog. Hát ez van..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.