ELNÖKI VÉTÓ - ÚJ HELYZET LENGYELORSZÁGBAN?

ÉLET ÉS IRODALOM - SZABADPOLC
Szerző: Mitrovits Bálint
2017.07.28.

„A lengyel bíróságokkal az a baj, hogy azok lényegében szigorú ellenőrzésen kívüli testületek. [...] A bíróságok növelik a hatalmukat [...] és gyengítik a demokratikus mechanizmust. Gyengítik, mert állandóan potenciális fenyegetést jelentenek a hatalmon lévőknek, és nem érdekeltek abban, hogy őket erősítsék. [...] Ezért a demokratikus hatalom különböző módon korlátozott és meggyengített. [...] A lengyel bírói közösség nagyon különleges módon erősen szelektált. Nem a kommunista Lengyelországhoz való viszonyuk alapján szelektáltak, ez a közösség nem tisztult meg. Egyesek számítottak erre az öntisztulásra, de természetesen ezt nem történt meg. A hadiállapot legrosszabb bírói, ha maguk nem mentek el, akkor itt maradtak. [...] Hogy megreformáljuk a lengyel bíráskodást, ahhoz meg kell változtatni az alkotmányt. [...] A bíróságokat az igazságügyi miniszternek a világban jelenleg tapasztalhatónál sokkal erősebb felügyelete alá kell vonni, mert ő felelős a parlament előtt, a társadalom előtt, végső soron pedig a választók előtt” – az idézetek Jarosław Kaczyński Álmaink Lengyelországa [Polska naszych marzeń] című, 2011-ben megjelent programadó könyvéből származnak. Aki tehát követte a lengyel politikai életet, nem érhette meglepetésként a Jog és Igazságosság (PiS) által a múlt héten a Szejm elé terjesztett és elfogadott, az igazságügy reformját célzó három törvény.

A Kaczyński fivérek régi programja az igazságszolgáltatás reformja. Ne felejtsük el, hogy Lech Kaczyński 2000–2001-ben Jerzy Buzek kormányában igazságügyi miniszter és főügyész volt egyben. Éppen az akkor tapasztalt visszásságok miatt lépett ki a kormányból és alapította meg testvérével a Jog és Igazságosság pártot. A név sem véletlen. A PiS programjában a kezdetektől fogva kiemelt helyet foglalt el az igazságosság és a korrupció elleni harc. Lech tragikus halála után Jarosław Kaczyński még hangosabban kezdett harcolni az igazságszolgáltatás rendszerének megváltoztatásáért. Nem függetlenül attól, hogy a szmolenszki repülőgép-szerencsétlenség okainak – szerinte elégtelen – kivizsgálásáért is a lengyel igazságszolgáltatásé a felelősség, Donald Tusk kormányával együtt.

A Kaczyński fivérek azt is mindig következetesen kritizálták, hogy az 1997-es és a 2006-os lusztrációs törvények ellenére (utóbbit az első PiS-kormány idején fogadták el) a bírói kar teljes mértékben elszabotálta az átvilágítást. Lengyelországban ugyanis minden közfunkciót ellátó személynek, így a bíráknak, ügyészeknek és ügyvédeknek is nyilatkozniuk kell arról, hogy együttműködtek-e a kommunista állambiztonsági szolgálattal. Függetlenül attól, hogy igennel válaszolnak, a pozíciót betölthetik, ha őket arra ennek tudatában is megválasztják. Ha azonban nemmel válaszolnak, és később ún. lusztrációs hazugságon érik őket, akkor bíróság előtt kell lefolytatni ellenük a pert, amely során dokumentumok alapján bizonyítania kell, hogy igazat mondott. Amennyiben bebizonyosodik a hazugság, akkor 3–10 év között tilthatják el az illetőt a közfunkció betöltéséről. A bírákkal, ügyészekkel és ügyvédekkel az a probléma, hogy az elmúlt húsz évben egyetlen esetben sem történt meg az, hogy valakit „lusztrációs hazugságon” értek volna, ami a lengyel nyolcvanas éveket ismerve – százával börtönözték be az ellenzékieket, átlagosan évi tíz politikai gyilkosság írható az állambiztonság számlájára – erősen kétségbe vonható. A helyzet az, hogy a bírák összezárnak. Sőt 2015-ben az Alkotmánybíróság határozata alapján az ún. „lusztrációs hazugság” nem számít bűncselekménynek, így ilyenért egy bírót nem kell felmenteni immunitása alól, hogy felelősségre vonható legyen...

ITT OLVASHATÓ