EGYSZER KÉRNI FOGUNK TŐLETEK VALAMIT...

CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: Gazda Albert / csú
2017.07.20.

Azok a barátaim és ismerőseim, akik keveset tudnak a határainkon túli magyarlakta vidékekről – vannak ilyenek is, nincs ebben semmi különös –, mind a mai napig sokszor kérdezik, hogy miért olyan elsöprően népszerű a Fidesz odaát. Vagy ha nem kérdezik, elkönyvelik önerőből: fix, hogy csakis azért, mert a kormánypárt első dolgainak egyike volt megalkotni a kettős állampolgárságról szóló törvényt. Ezzel mindannyian meg lettek vásárolva kapásból. Mintha mindig minden üzlet lenne – és semmi több.

Természetesen az is – erről legérzelmesebb-legromantikusabb pillanatainkban sem helyes megfeledkeznünk. Ám arról sem, hogy a politikában a biznisz önmagában semmire sem elegendő. A matematika piszkosul fontos, hatékony eszköz ellenben csak annak a kezében lesz belőle, aki képes őt szépen felöltöztetni.

Magyarán: a történet nem 2010-ben kezdődött, és nem is 2004-ben, amikor a baloldal érzéketlen, ostoba, gyilkos és öngyilkos népszavazási kampánya eredményeként a belmagyar választók megtagadták a külmagyaroktól a megtagadhatatlan igent. Az nem az első, hanem az utolsó csepp volt a pohárban. A szocialisták és a szabad demokraták azelőtt sem tudtak mit kezdeni a határon túliakkal, nem is akartak, onnantól pedig egyszer s mindenkorra elvesztették az esélyt, hogy valaha is kölcsönösen barátságos viszonyt alakíthassanak ki velük. Bár épp akkor a miniszterelnöknek elég lett volna felfognia, hogy hiába Orbán Viktort akarja megtaposni személyesen, e lépése több millió nemzettársának fog fájni. Holott ha merne bölcsen dönteni, az – mintegy mellesleg – ütőkártyák sorát venné ki riválisai kezéből. Tett, ahogy tett, lelke rajta. Ami volt, elmúlt, a történelem e fejezete csak egyféleképpen értelmezhető, és ez nem fog változni a közeljövőben.

Abba sem fontos ma már mélyebben belemenni, hogy a kezdetekkor is akart-e vajon választójogot a Fidesz a kettős állampolgároknak. A tények tények, világos, hogy 2010 ebből a szempontból milyen helyzetet teremtett. Felmerül ugyanakkor néhány érdekes körülmény. Először is, akik a Felvidéken, a Vajdaságban, Kárpátalján vagy Erdélyben élnek, azok sem alkotnak valami furcsa egynemű piros-fehér-zöld masszát. Soha nem is alkottak, továbbá az utóbbi idők fejleményei közülük is elgondolkodtatnak sokakat. A demagógia, a csúsztatások áradata, az ellenségépítés, a szakadatlan mellébeszélés szele azokat is meglegyintheti, akik nem botlanak lépten-nyomon rettentő kék óriásplakátokba. Arról nem is beszélve, hogy a kormánymédia pőrén primitív propagandájának igazi természetét – magától értetődő múltbéli okokból – sok helyütt jobban ismerik, mint Magyarországon...

ITT OLVASHATÓ