2017. július 31., hétfő

EGY MEGSEBZETT ORSZÁG

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Éva
2017.07.31.


Talán még pontosabb lett volna úgy a cím, hogy „megsebzett, de gyönyörű” ország. Boszniáról van szó, ahol minden második ember munkanélküli, a gyerekek nagy részének egyik nagy vágya, hogy külföldön éljen és ahonnan két év után távozik Éva és a férje, úgyhogy arra kértem, foglalja össze tapasztalatait.

„Határozott időre, két évre szólt a megbízatásunk Boszniában, ami májusban járt le. Általában meglepett arcokkal találtam szemben magam, amikor elmondtam, mennyire szeretek ott élni.

Sokakban még mindig a háború pusztította ország képe él, és gyakran megkaptam a „de az a Balkán!” megjegyzéseket a begyökerezett előítéletekkel. Leírom, hogy én milyennek láttam.

Szarajevó

Szarajevó nagyon élhető város. Sok európai fővároshoz viszonyítva relatíve kicsinek minősül. Lakossága 300 ezer, de a város állandóan pezseg: a kávézók mindig tele vannak, minden sarokra jut egy kiülős étterem vagy bár, a belváros utcáin rengetegen sétálnak.

A keleties hangulatú óvárosa és az Osztrák-Magyar Monarchia idején épült városrész mellett jelentős része a titói időket idéző lakótelep, de bárhova is megyünk, mindenhol találunk kávézót, akár lakótelepi tízemeletes alján, akár körfolyosós, belső udvarokban.

A várost déli része egy viszonylag keskeny völgy, amelyet öt hegy fog közre. Én nagyon szerettem a hegyoldalak hangulatos, szűk kis utcáit, a régi házakat. A várost Európa Jeruzsálemének is nevezik, hiszen a belvárosban egymás mellett sorakozik a szerb ortodox templom, katolikus katedrális, amelyet Ferenc pápa is meglátogatott, mecsetek és zsinagóga.

A város tempója lassabb, mint a magyar fővárosé, és hangulata a ’90-es évek második felének, a 2000-es évek elejének Budapestjére emlékeztet. A bárokban és éttermekben még mindig lehet dohányozni, a körjáratként működő villamos még a ’70-es évekből marad itt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.