BEFAGYOTT TÁRSADALOM - LEÁLLT A TÁRSADALMI MOBILITÁS MAGYARORSZÁGON

NÉPSZAVA ONLINE - SZABAD SZÓ
Szerző: Éber Márk Áron
2017.07.15.

Nyitottnak nevezzük azokat a társadalmakat, amelyekben nagy a felemelkedés esélye. A mobilitás (felemelkedés és lecsúszás) kutatói között lényegében közmegegyezés van arról, hogy a nyitott társadalmak kívánatosabbak, mint a záródóak vagy zártak. Ez utóbbi fő jellemzője, hogy nagyon nehéz vagy egyenesen lehetetlen mind a felemelkedés, mind a lecsúszás. A zárt társadalmak klasszikus példája kasztszerkezetével a történeti India. Ebben a születési helyzet (a család- és a kaszthovatartozás) lényegében egy életre meghatározta a gyermek életesélyeit, életkörülményeit, reális életterveit. A kaszttársadalom mindenkit bezárt a születésével elfoglalt pozíciójába. A kasztok közötti átlépés ritka vagy egyenesen lehetetlen volt.

A nyíló vagy nyitott társadalom e kasztszerűen zárttal szemben azért kívánatos, mert mind a felemelkedést, mind a pozícióvesztést lehetővé teszi.

Lássunk néhány példát! Ha máshonnan nem is, irodalmi példákból mindenki ismeri a „jó helyre” született, de érdemben sosem teljesítő „úri gyerek” karakterét. A Mikszáth-regény Noszty Ferije remek példa erre. Nem erőfeszítései, munkakedve, szorgalma vagy teljesítménye miatt került oda, ahová került. Ellenkezőleg: családja kapcsolatai, ismeretségei, vagyona tartották víz felett. Saját teljesítménye kimerült a gőgös, manipulatív viselkedésben, amivel megpróbálta Tóth Mari hozományát megszerezni. Másfelől szintén ismerős Árvácska vagy Édes Anna karaktere is: méltatlan sorsukat ők sem maguknak köszönhették. Egy ideális, nyitott társadalomban Noszty Feri mellékvágányra kerül, Árvácskát a gyermekvédelmi rendszer megóvja a keserű tapasztalatoktól, Édes Anna pedig tanulással és munkával igenis kitörhet a cselédsorból.

A társadalmi mobilitás kutatói e személyes vívódásokat, összetett élettörténeteket és kitörési kísérleteket madártávlatból szemlélik és a leggyakrabban statisztikák segítségével vizsgálják. A felemelkedések és lecsúszások, a magasabb beosztások, jobb státuszok megszerzését és a deklasszálódást egyaránt összesítve, az egyes személyek kilététől elvonatkoztatva vizsgálják. A társadalmi mobilitás komplex makrofolyamatait matematikailag modellezik, a társadalmak nyitottságára és zártságára mutatókat állítanak, hogy összehasonlíthassák a jelenlegi társadalmakat korábbi történeti korok társadalmaival (diakron elemzés), mind pedig más, egyidejű társadalmak mutatóival (szinkron elemzés). A ma élők pozícióit születéskori pozícióikkal és szüleik pozícióval egyaránt összevetik, hogy ezekből is összehasonlító adatokhoz juthassanak. Céljuk végső soron az, hogy e mutatók segítségével kideríthessék, mennyiben nyitottak, mennyiben zártak azok a társadalmak, amelyekben ma élünk.

Adódik a kérdés: mennyire nyitott a mai magyar társadalom?

ITT OLVASHATÓ