Szerző: Janisch Attila
2017.07.19.
Két napja közzétettem itt egy elemzést arról, hogyan lesz Orbán nácizmusra hajazó gyűlöletpolitikájában a látszólag egyetlen, kiválasztott célszemélyre irányított gyűlölet könnyen átfókuszálható mindazokra, akiket a célszemély emblematikusan képvisel.
De a gyűlöletpolitika eszköztárában ennek a fordítottjára is van példa.
Egyetlen célba vett személyt is lehet a már gyűlölet tárgyává tett csoport tagjává tenni.
Az első módszer – egy tekintélyes ember emblematikus alakját használva – a gyűlölet fókuszának kitágítását célozza, míg a második esetben olyan, a köznép gondolkodására ható emberek tekintélytől való megfosztása és elszemélytelenítése, lejáratása a cél, akik, mivel ellentétes politikai nézeteket vallanak, veszélyesek lehetnek az adott politikai hatalomra, ha továbbra is megőrzik a köznép előtti tekintélyüket.
Bayer Zsolt – a miskolci televízió Helyzetkép c. műsorában elhangzott – szövege, amelyet a menekültkérdésben a véleményét közzétevő Ferenc pápáról mondott, tipikus példája a náci gyűlöletpolitikában alkalmazott elszemélytelenítő kommunikációs technikának.
A kocsmai stílus, a pápa marházása, hülyézése,
nemcsak a nép nyelvén a néphez szólást célozza (persze ezt is, és mutatja is, hogy Orbánék milyen nyelvi és mentális szinten lévőket tartanak a saját politikai táborukba tatozónak), de a célszemély – ez esetben Ferenc pápa – gyűlölet tárgyává tételének és elszemélytelenítésének is fontos eszköze. Nem ismeretlen eszköz ez a Fidesz kommunikációjában, ugyanezt a módszert alkalmazzák minden esetben, ha (a köznép számára) persona non gratává és (kvázi) törvényen kívülivé (egyelőre még csak szabadon gyűlölhetővé és nem büntetlenül elpusztíthatóvá) kívánják tenni az ellenségnek kikiáltott személyt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.