AZ ÉRTÉKRŐL 2.

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: Benedikty Béla
2017.07.18.

Jó volna egy kicsit még beljebb kerülni, hogy legalább mi itt szűk körben (néhány ezren vagyunk, mondtam, a pontos számot nem tudom, tíz és ötvenezer között bármi lehet), ennek a blognak a látogatói tudjuk, miről is van szó, vagy legalább azt, mit nem tudunk.
Főképp arra szorítkozhatom, hogy kérdéseket tegyek föl - a Seuso néven emlegetett edényeket csak képen láttam, de minthogy nem vagyok szakértője az ezüstművességnek, akkor sem tudnék sokkal többet, ha a kezembe vehetném a holmit.

Volt egy igen kedves, közeli ismerősöm, Z. Gács Györgynek hívták, tanszékvezetőként tanított az Iparművészeti Főiskolán, zseniális dolgai voltak, "sültüvegnek" nevezte azt a tálat, amit ma is a dolgozószobámban tartok, úgy tudom, magával vitte a sírba ennek a gyártási eljárását. Sok fontosat mondott átivott és átbeszélgetett éjszakákon, például azt, hogy az arany és ezüst tárgyak minőségének egyik fokmérője a vastagság. A súly. 

Ötvösművész nem durungot csinál, hanem finoman megmunkált műtárgyat. Ha az anyag értéke dominál és nem a megmunkálás, az nagy valószínűséggel gyári termékre utal. A római ezüstművesség központja körülbelül a III. századtól a VII.-ig Konstantinápoly (Bizánc) volt, az előkelők megrendelései az ottani gyárakba érkeztek. A Seuso néven tárgyalt holmi súlyán kívül a gyártási technikája és a kor divatjának megfelelő díszítési motívumai is arra engednek következtetni, hogy egy-két mester tervei alapján az üzemben dolgozó ügyes kezű betanított munkások készítették sokszorosításra alkalmas ólomsablonnal és/vagy úgynevezett niello-technikával (az elnevezés a nigellum - kén névből ered, a kén az amalgám egyik alapeleme, az amalgám az égetési eljáráshoz kell). A trébelésnek (kalapálás) nyoma sincs az edényeken, ezt a munkaigényesebb, bonyolultabb technikát a tárgyak vastagsága eleve kizárja.

Ezek a tények. Bennem felmerül a kérdés: lehetséges, hogy ez a lelet éppúgy egy bizánci gyárból származik, mint a kaiseraugsti vagy a mildenhalli leletek, esetleg a vinkovci feltárásnál előkerült ezüstök hasonló technikával és azonos történetek ábrázolásával készült tárgyai? Jó persze, így is szépek, így is értékesek ezek, de csak tucatáruk. Ezerévek óta dolgoztak nagy becsben tartott mesterek (vegyük csak Salamon király rézművesét, Hírámot - "és elkülde Salamon király, és elhozatá Hírámot Tírusból. Egy özvegyasszonynak volt a fia a Nafthali nemzetségéből; az ő atyja pedig Tírusbeli rézmíves ember vala; és ez teljes vala bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal, hogy tudna csinálni mindenféle mívet rézből..." - aki a jeruzsálemi templomot díszítette gyertyatartókkal és hamvvevőkkel), és bár kevés név maradt fenn, attól még tudjunk különbséget tenni egyedi mestermunka és gyári sorozattermék között...

ITT OLVASHATÓ