Szerző: Határátkelő/Péter
2017.07.11.
Harmadik, befejező részéhez érkezett Péter és családja története. Az első részben arról volt szó, hogy 5 év külföldi élet után miért és hogyan költöztek vissza Magyarországra, hogy aztán kiderüljön: Magyarországon munkát találni, élhető fizetést keresni, lehetetlen küldetés. Péter aztán újra nekivágott a külföldi életnek, de nem bírta a családja nélkül, így hazatért Magyarországra, ahol aztán 12 évet töltött el, mígnem következett egy nagy pofon...
„Itt a beígért 3. rész, ami egyelőre rövidebb lesz, mint a többi, hiszen még az élet sem írta meg az egész történetet!
Az előző epizódot ott fejeztem be, hogy rendben mentek a dolgaim az elmúlt időszakban, 12 nyugodt év után a munkahelyem megszűnése miatt új irányt vett az életem.
Ekkor még kitartott a jószerencsém, rögtön el tudtam helyezkedni, 2014-2017 márciusáig voltam nemzetközi furgonsofőr az előzményekben említett debreceni cégnél.
Ez az életforma (most már tudom) embert próbáló, kemény dolog még egy nálam fiatalabb, stabil családi háttérrel rendelkező embernek is. Rám sajnos már egyik sem igaz, mégis jól bírtam a gyűrődést.
A nagy bukás
De vissza a történethez! Aki volt már sofőr, vagy van ismerőse, aki ezzel keresi a kenyerét, biztos átélt vagy hallott már történeteket a szakma „piszkos” részéről is. Vakon állítom bármelyik sztorira, hogy igaz!
Engem is elkapott a gépszíj, eleinte kényszerből, később viszont már azért, mert a könnyű pénz elvarázsolt. Kényszerből, mert a kollégáim elővettek, hogy jó lenne, ha beállnék a sorba és olyan fogyasztást produkálnék, mint ők, mert bajba fognak kerülni!
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.