AZ ELSŐ HÓNAP KÜLFÖLDÖN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.07.30.

Az első határátkelős hónap nagyon érdekes időszak, hiszen ilyenkor az embernek általában még nem is nagyon esik le, hogy mi történik vele, csak kapkodja a fejét, és az is előfordulhat, hogy egyelőre csak egy hosszabb nyaralásnak tűnik a dolog. Az egyik mai, frissen bemutatkozó poszt erről az időszakról szól. Aztán kicsit beletúrunk az amerikaiak nyelvébe is (na nem úgy), végül szó lesz arról, bele lehet-e szeretni egy városba.

Az Öt bőrönd blog egy háromgyermekes családot takar, akik jelenleg az új-zélandi Stanmore Bay-ben élnek. Igazán friss határátkelők, hiszen alig egy hónapja költöztek ki, lássuk, miként élték meg az első időszakot! Ami a kiutazást illeti, az első posztok egyikében részletesen írtak róla, és azt gondolom, három gyerekkel nem akármilyen kihívás. Olvassunk bele, hogyan sikerült a repülés utolsó szakasza!

„A 16 óra 3 gyerekkel, akiből egy csecsemő, az kimondhatatlanul sok, viszont jön a csavar a történetbe. Mellettem szinten ült egy francia csajszi egy 5 hónapos csecsemővel, és egy 3 éves gyerekkel.

A férje kiwi, a gyerekek szintén fél kiwik, és most „kivételesen” egyedül utazott haza a srácokkal?! Eszméletlen volt, amit csinált, amikor az egyik gyerek jól volt, jött a másik, amikor a másik jól volt, jött az egyik. Az út vége felé, már szerintem csak félálomban volt.

Zsuzsival próbáltunk neki néha segíteni lefoglalni a lányát, de a hozzáadott értékünk mégy így is kb. nulla volt. Mondjuk Gergővel lepacsiztak, és az utolsó 2-3 órát már együtt töltötték, na de akkor is.

A csavarnak a csavarja, hogy Zsuzsi rákérdezett, mégis merre laknak. Nos, tőlünk pontosan 5 perc!? Két utcával arrébb… no comment… :)

Persze közben átmentünk valamikor az Egyenlítőn is, de amikor ránéztem, hogy még féltávon sem vagyunk, igazán nem lettem tőle lelkesebb…

Szerencsére „legalább” időben érkeztünk meg, és nem kellett buszozni sem. A kimenetel nem volt annyira vészes, mi voltunk az első gép, szóval: kiszállás, útlevél- és vízumellenőrzés (2 perc), csomagok felvétele, (…) aztán jött a biocheck.

A legnagyobb parát az okozta nekik, hogy volt a csomagban gumicsizma, ami azért gond, mert ha voltunk vele kirándulni, akkor behozhatunk csomó olyan spórát, ami idegen itt Új-Zélandon, és az nem lenne jó. Megnyugtattuk őket, hogy csak a városban – de ott is alig használtuk. A kutya meg körbeszaglászta a dolgokat, és mar kint is voltunk a reptér várójában.”

Ez volt tehát a megérkezés pillanata (a teljes poszt itt) egy hónappal ezelőtt. Most lássuk, mi a helyzet bő 4 hét eltelte után! ...

ITT OLVASHATÓ