AZ ÉLET APRÓBB ÖRÖMEI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.07.23.

Néha az az érzésem, hajlamosak vagyunk alábecsülni az élet apró örömeit, egy kellemes délutáni ejtőzést, egy jó beszélgetést a barátokkal, egy jó filmet, pedig ha jobban belegondolunk, ezek tudják igazán kellemessé tenni a mindennapokat. Arra gondoltam, ma beszélgethetnénk erről, azaz az élet apró örömeiről – ennek megfelelően próbáltam válogatni az eheti blogajánló írásait is.

Tokióban éppen az esős évszak tart, bár ez messze nem azt jelenti, hogy egyfolytában esne. Szóval akadnak derűs napok is, amiket ilyenkor persze mindenki örömmel használ ki, például a Tokyo Reloaded blog szerzője is

„Ma a városházára kellett mennem a helyi adóigazolást kikérni. Reggel gondosan kimostam és kiteregettem - mint mondtam, ki kell használni minden napsütéses napot - majd bicajjal elkerekeztem a városházára, elintéztem a dolgomat, és hazafelé indultam.

Útközben ráakadtam egy patakra, és mivel a kocsik elől elzárt, virágokkal szegett, cseresznyefáktól árnyékolt út szép volt, azt követtem, ameddig csak lehetett. Kicsit eltértem ugyan a hazafelé vezető iránytól, de cserében rátaláltam egy jó kis kávéházra.

Ilyenkor, az esős az elején virágzik a hortenzia. Fehér, halványkék, rózsaszín, lila, sötétkék virágok nyíltak a patakparton, egy-egy megkésett lila vagy sárga írisszel tarkítva. A kék árnyalat a leggyakoribb, az otthon ismert rózsaszín hortenzia ritka Tokióban - állítólag azért, mert nem lúgos a talaj.

Edó - ez volt Tokió neve a 19-ik század közepéig – régen a csatornák városa volt, keresztül-kasul szelték a mesterséges folyómedrek, melyeket áruszállításra, vagy ivóvíz szállítására ástak ki.

Ezek nagy része mára eltűnt, „elvesztette patak jellegét”, ahogy ezt manapság szokás mondani, betemették vagy lefedték őket, autópálya, parkoló vagy egyszerűen csak út lett belőlük... (...)

De néha – és mostanában egyre gyakrabban – összeszedik magukat a helyi önkormányzatok, és visszaállítják a patakmedret, mint például a környékünkön, ahol a XVII században kiásott ivóvizet szállító csatorna (Tanagawa Josui a becsületes neve) most egy kellemes darab dzsungel lett. (...)

Lassan és bizonytalan léptekkel ugyan, de Tokióban is megindult a poszt-indusztriális városfejlődés, ahol a maximális beépítés és az autóforgalom mindenek feletti prioritása helyett az élhetőség kap nagyobb hangsúlyt.

Ülök a kávéház előtt egy padon, élvezem, hogy süt a nap, és kellemes szellő fújdogál. Az apró örömök élni segítenek.”

Érdemes elolvasni itt a teljes posztot, és megnézni benne a képeket!
...

ITT OLVASHATÓ