AZ ÁTLAGKERESET MÍTOSZA ÉS A VALÓSÁG

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: B. F.
2017.07.04.

Sokan húzták ki magukat büszkén, amikor a nemrég megjelent KSH-gyorsjelentés ismét az átlagkeresetek növekedéséről számolt be. Erős és büszke országunkban a bruttó átlagkereset a jelentés szerint 2017 áprilisában 303.000 forint volt, 14,6%-kal magasabb az előző év hasonló időszakának adatánál. Mielőtt röviden áttekintenénk, hogy mi a baj az átlaggal, és miért nincs okunk túlzott örömre, gyorsan szögezzük le: az átlagkeresetek növekedése valóban pozitív fejlemény! Most pedig lássuk, hogy miért csalóka mutató az átlag!

Átlagkereset és átlagjövedelem

Egy egyszerű és szemléletes példával élve tételezzük fel, hogy Magyarországon csak Mészáros Lőrinc él és jómagam. Mészáros Lőrinc vagyona 2016-ban 100 milliárd forinttal nőtt, az enyém nullával. Ebből az következik, hogy átlagosan 50 milliárd forinttal gyarapodtunk (átlagos vagyonnövekedés = [100 milliárd + 0] / 2). Most már csak az a kérdés, hogy én tudok-e örülni a rám eső 50 milliárdos átlagnak, amikor valójában nulla forinttal lettem gazdagabb?

Az átlag (amúgy bizonyos esetekben hasznos statisztikai mutató) elfedi az adatok szórását, bizonyos kategóriák közti eloszlását, vagyis a konkrét adatokat, jellemző különbségeket, egyediségeket. Nem véletlen, hogy az átlag önmagában – különösen társadalomstatisztikában –, értékelhetetlen, semmitmondó fogalom. Egy társadalom kereseti és egyéb viszonyairól akkor kapunk pontos képet, ha ismerjük az eloszlást, azaz esetünkben a társadalmi tizedekre (esetleg ötödökre) jellemző átlagkereseteket. Ilyen statisztikát nem találunk, de a jövedelmi decilisek (tizedek) bruttó jövedelméről szólót igen...

ITT OLVASHATÓ