A SZABADSÁG AZ, HOGY ÖNMAGAD LEHESSÉL BÁRKI ENGEDÉLYE NÉLKÜL

OFOE BLOG
Szerző: Gyarmathy Éva
2017.07.27.

Mindenkinek megvan a világban a helye, a feladata és a szabadsága, hogy ezt betöltse. Ideális esetben a szociális környezet arra tanít, hogy senki se léphessen bele mások szabadságába, és a feladatát a maga helyén töltse be, vagyis éljen a saját szabadságával. Mindenkinek azt a feladatot és helyet kell megtalálnia az identitásfejlődése során, ami által az együttműködésben be tudja tölteni a szerepét.

Zavar akkor keletkezik, ha a társas közeg nem kontrollálja a határátlépést, s ha valaki korlátozhatja más vagy mások szabadságát azért, hogy önmagának előnyöket szerezzen, pl. nagyobb biztonságot, több forrást – és mindezt mások rovására.

A szabadság értelmezése

A szabadság gyakran félreértelmezett fogalom, ezért szükséges tisztázni, hogy mi nem a szabadság. A szabadság nem szabadosság, nem mások irányítása, hanem önirányítás.

A szabadság az önkifejezés, az önállóság, az önálló döntés, a választás lehetősége, amely az egyéni utakat tiszteletben tartja. Akkor lehet szabad valaki, ha képes az önkontrollra, és addig szabad, amíg önrendelkezése van. Amíg más nem korlátozza őt, illetve ő maga sem gátol másokat saját szabadságuk gyakorlásában.

Az egyéni szabadsághoz tartozik az is, hogy feladjuk az irányítást, és hagyjuk történni, aminek történnie kell. Ez azonban nem ugyanaz, mint amikor feladjuk a szabadságot, és átadjuk másoknak érzéseink, gondolataink és cselekedeteink kontrollját. A „let it be”, „hadd legyen” tudatos döntés, nem külső ráhatás eredménye, nem alárendelődés mások akaratának. A kontroll tudatos elengedése az a ritka állapot, amikor érezzük, hogy minden összeáll, magasabb erők szárnyán utazhatunk. Kicsit hasonló a kisgyerekkori végtelenül boldogságos állapothoz, amikor a külső erők elrendeznek számunkra mindent, és nekünk csak birtokba kell vennünk a helyzetet.

Azok, akik kisgyerekként tehetetlennek érezték magukat az elnyomó külső kontroll miatt, felnőttként másokat igyekeznek majd kontrollálni. Aki nem élhette meg gyerekkorában az erőt adó szabadságot, az egész életében küzdeni fog, félni fog a szabadságtól, miközben nagyon is áhítja. Folyamatosan elveszi mások szabadságát, de a sajátját nem tudja elérni, hiszen a szabadságot önmagunkból, belülről nyerjük.

Ezért mások szabadságtól történő megfosztásával senki nem nyerhet magának szabadságot. Ennek ellenére az emberek a végtelenségig képesek mások szabadságára törni, mivel nem értik meg, hogy a szabadság nem másoktól megszerezhető tulajdon, hanem olyan érzés, amelyért belső lelki erőnk mozgósításával kell megdolgozni. A szabadság az önrendelkezés bátorsága, a lemondás vagy a küzdelem és ezek következményeinek felvállalása...

ITT OLVASHATÓ