Szerző: HaFr
2017.07.30.
A kirobbant Botka vs. Molnár Zsolt-Gyurcsány háború mögött a legnaivabb vélemények a "demokratikus ellenzék" öngyilkosságát gyanítják, a reménykedők az MSZP "megtisztulását" várják, a szimpla párthívek az egyik vagy a másik pártnak drukkolnak (gondban most éppen csak a maszoposok lehetnek), a cinikusak (realisták?) látni vélik a Fidesz kezét -- véleményem szerint azonban egyiküknek sincs igaza.
Azt gondolom, hogy a pártrendszer Magyarországon eleve olyan nem-pártszerű (döntően titkosszolgálati, gazdasági/oligarchikus, alvilági és külügyi) érdekek fedősztorija, amely alkalmas izgalomban tartani a lúzer átlagpolgárt, miközben a játék valójában keresztbe metszi a posztkommunista pártokat (ezek ma éppen az MSZP, a DK, a Fidesz, kisebb mértékben bevonzva a Jobbikot is). Orbán célja 2010 óta semmi más, mint ennek a kétszintű rendszernek (a "háttérhatalomnak" és a pártokráciának) a stabilizálása az ő személye körül. Ezt szolgálja a saját vagyoni és vegyes -- szándéka szerint dinamikus egyensúlyban lévő, egymással szemben kijátszható és neki a lehető legnagyobb mozgásteret nyújtó -- külpolitikai bázisának kiépítése. A játszma valóban a legtisztábban "hatalmi" típusú, amelyben a társadalomnak mutatott narratíva hajlékonysága a hatalmi optimalizálást szolgálja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.