Szerző: L. Ritók Nóra
2017.07.09.
Nemrég küldtem el a beszámolót a támogatóknak (kivéve kettőnek, akinek az emailcímét nem találjuk, sehogyan sem, kérem, ha olvassa, és nem kapta meg a tájékoztatót jelentkezzen).
Az ösztöndíjprogramon belül négyféle támogatás van. Az egyik, az Igazgyöngy-ösztöndíj, ami 10 ezer forintot jelent havonta, ebben 47 gyerek részesül. Aztán ennek van egy „ösztöndíj előszobája” 5 ezer forinttal, akik javítanak, de még nem elég a teljes ösztöndíjhoz, még van, aki jobb náluk, vagy rontottak, de adunk még egy esélyt a javításra. Szóval, ez a „biztató” célú ösztöndíj, jelzéséül, hogy látjuk, értékeljük a teljesítményt, figyelünk rá, és van esélye feljebb lépni.
Aztán ebben a tanévben indult a Dragan-ösztöndíj. Ez egy kiemelt támogatás, havi 30 ezer forinttal, és a szakmaszerzésig támogatja a kiválasztottat, itt mi is kiemelt teljesítményt várunk el. Ebben 4 tanulónk van.
Az idén, már a félév megkezdése után jóval, jelentkezett még egy támogató (mögötte egy munkahelyi kollektíva), külföldről. Mivel félévente értékeljük a gyerekeket a programban, és ekkor van lehetőség új felvételre is, így ezt már nem tettük be az Igazgyöngy-ösztöndíjba, hanem egy művészetoktatási támogatást hoztunk létre belőle. Ezzel biztosítva lett egy tanévre 40 ösztöndíjas gyereknek a művészeti képzésben való részvétele, az „örökbefogadók” térítési díjra irányuló támogatását pedig másik 40 gyerekre irányíthattuk.
Az évi értékelésnél egyébként több dolog is felmerült, amin a következő tanévben változtatunk. Az egyik, hogy ez utóbbi kategóriát egy új célcsoportra vezetjük be. Az eddigi ösztöndíj alapja a tanulmányi előmenetel az általános, vagy középiskolában, ehhez jön a művészeti iskolában a teljesítmény, a magaviselet, és a szülők gyerekekre irányuló tudatos támogatása, közösségi részvétele. Így próbáljuk elérni, hogy olyan háttér legyen a gyerek mögött, ami biztos alapot adhat a továbbtanuláshoz. A mentor követi a gyerek és a család részvételét is, minden területen.
Az iskolák zömében sikerül egy irányból, egy szemlélettel hatnunk. Ám évek óta érzékeljük, hogy vannak gyerekek, akik csak nálunk működnek, az iskolájuk folyamatosan panasszal, intőkkel, figyelmeztetésekkel van az irányukba. Ezek a gyerekek különösen problémás családokból érkeznek, és az általános iskola nem talál hozzájuk utat, minden erőfeszítésünk ellenére. Miközben hozzánk, szabad akaratból jönnek, még több időt is töltve az alkotással, mint amit kérünk, elmélyülten alkotva, koncentráltan, sikerrel. Ám, ha az ösztöndíjszabályzatunkat tekintjük, őket ki kell tennünk, mert romlik a tanulmányi eredményük, és folyamatosan gondot jelez velük az iskolájuk. De ha megtesszük, mi rúgjuk az utolsót beléjük, és tőlünk is az a visszajelzés jön, hogy nem vagy jó, akkor sem, ha itt jó vagy, ez nem lényeges. Pedig nagyon is az. Többnyire olyan tanár-gyerek kapcsolat van mögötte, ami tényleg az utolsó szalmaszál. Mert a család is rémes, a gyerek egyedül van, negatív hatások kereszttüzében.
Persze ez mutatja azt is, mennyire fontos lenne a pozitív viszonyulás hozzájuk is, az esély megadása, a támogatásuk. Mert a negatívra ők is negatívan reagálnak, és ez állandósul körülöttük, olyan skatulyába téve őket, amiből csak lefele vezet az út. Szóval, nekik fogunk létrehozni egy művészetis-támogatást. Bízva abban, hogy erőt tudunk adni nekik a tanuláshoz való viszony javítására...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.