A HITEL NÉLKÜLI "IGAZ"

ÉLET ÉS IRODALOM/VISSZHANG
- SZABADPOLC
Szerző: Ungváry Rudolf
2017.06.30.

Orbán nem nyíltan, hanem kétarcúan valósítja meg céljait. Politikája veszélyesebb, mint amit a szélsőséges irányzatok képviselnek. A demokrácia ellenségeként a demokrácia álarcában folytatja végzetes útját. Valójában erre és nem csak a CEU elleni támadásra értette Vargas Llosa, hogy a szabadság elleni összeesküvésről van szó.

Orbán az unión belül nem viszi szakításig a politikáját. Ezzel egyelőre sikeresen tud európai – főleg néppárti – politikusokat is megtéveszteni. Eközben az országon belül és a keleti – főleg az orosz – tekintélyuralmak irányában nem csak frontálisan megy szembe az európai normákkal. A valós gazdasági haszonnal nem járó keleti nyitással az unióra is veszélyes utat nyitott az orosz befolyásszerzésnek. Külpolitikai realitásérzékelésének ijesztő lélektani jele, ahogy mély rokonszenvet mutatott Trump elnök iránt, a támogatásában reménykedve. Azaz képes volt saját világpolitikai vágyálmait az Egyesült Államok új elnökébe belevetíteni, teljesen félreismerve annak az államnak a történelmileg kialakult politikai működését. Tette és teszi mindezt úgy, hogy arányérzékére hatástalan, mennyire a perifériáján van Magyarország a nyugati hatalmak figyelmének. Belpolitikailag azonban zsigerből érzékeli, hogyan teheti az országot egyre inkább egy demokráciának álcázott szélsőjobboldali rendszer kiszolgálóinak prédájává, melyet a nemzet gyűlölködő ellenségei fenyegetnek kívül és belül. Mindennek következtében Magyarország mára a térség legsérülékenyebb állama lett, és megint elindult történelmének mélypontja felé.

Legutóbb kivételes államférfinak nevezte Horthyt. A célja a velejéig aljas, de halálosan pontos gyűlöletkeltés. Tudta, hogy a mai magyar konzervatívok és jobboldal lényegében most is hallgatni fog; csak zsidó szervezet és a baloldaliak tiltakoznak majd. És már­is rá lehet mutatni, kik azok, aki minden jót el akarnak vitatni a magyar történelemben. Az ellenzék iránti viszonyában se szavaiban, se tetteiben, se az általa uralt politikai intézményrendszer és szolgahad viselkedésében semmiféle nyoma nincs a méltányosságnak. Mivel akik vele szemben állnak, ma gyengének látszanak, a gyengékkel szemben zsigerből csak az erő alkalmazására képes. Politikai karakterét Krekó Péter így jellemezte: „azok ellen fogalmazza meg a politikáját, akikről úgy érzi, hogy valamilyen formában elutasították, kirekesztették”. (Ezekkel a politikusokkal nem lehet előnyös üzletet kötni, ÉS, 2017/25., jún. 23.) Félelmetes történelmi társaságban van, akikre útjuk végén mindig a szakadék várt – többnyire országostul...

ITT OLVASHATÓ