A HAZAI POLITIKAI SEBÉSZEK AZT SEM TUDJÁK, MÉG MŰTENEK-E, AVAGY MÁR RÉG BONCOLNAK - INTERJÚ DR. GÁBOR GYÖRGY FILOZÓFUSSAL

ZÁRÓJEL BLOG
Szerző: Erdei L. Tamás
2017.07.22.

Évek óta megjelenő Facebook-filippikáiban gyilkos iróniával, tűpontosan, kíméletlenül és szellemesen pellengérezi ki a hatalmon lévők bűneit, gyarlóságait, böszmeségét, hazugságait. Magától értetődő természetességgel találja meg az alkalmas műfajt és nyelvezetet egy-egy aktuális esemény, karakter hátterének feltérképezésére és leleplezésére. Dr. Gábor György filozófus interjút adott a Zárójelnek. Nem ajánlhatunk könnyű olvasmányt, de értékeset biztosan.

Minerva baglya alkonyatkor kezdi meg röptét

Látsz-e lehetőséget – régi barátságunk okán maradjunk a tegeződésnél-  olyan fogalmi nyelv használatára, amelyből viszonylag tiszta pillanatkép készíthető a „magyar demokrácia” jelenlegi állapotáról, társadalmi, politikai viszonyainkról, kórképünkről? Akár orvosi, vagy képzőművészeti nyelvet.

 Az orvosi alkalmas lenne, de már az anamnézis felvételekor bajba kerülnénk, hiszen a kérdés-válasz folyamán a nagybeteg (vagy törvényes képviselője) részéről, félő, csupa használhatatlan feleletet kapnánk. S miközben az ország extracorporális keringésen (azaz kívülről) van életben tartva, az emberek nagy részének szemén ott az erős látótér-szűkülettel és látótér-kieséssel járó zöldhályog. A kórbonctan nélkülözhetetlen tudomány, de akárhogy is, csak a halál beálltát követően veszi kezdetét. Igaz, a hazai politikai sebészek sokszor azt sem tudják, még műtenek-e, avagy már rég boncolnak. Pedig nem mindegy. És igen, a képzőművészeti nyelv is gazdagon kínál szakkifejezéseket a hazai állapotok lefestésére. Hisz miközben ugyanaz a húsz-harminc ember és ezek cimborái töltik meg folyamatosan a tájkép előterét, addig az egész ország egy mellékes, szinte érdektelen háttérré (stafázzsá) alakult át. Közben pedig virágzik a tromp-l’oeil, a szemet becsapó, a látás érzékszervét félrevezető, megannyi illúziót teremtő, a valóságot megtagadó festészeti eljárás, valamint a sokféle vanitas-ábrázolás, az idealizáló és mindent megszépítő megjelenítés. A sajtót pedig egyre inkább a csendélet jellemzi, ahonnan egyenes az út a csendélet szó szerinti francia megnevezéséig, a nature morte-ig, vagyis a halott természetig.

A nyelvi megragadhatósággal többen próbálkoztak már: Magyar Bálint a maffiaállam fogalmával, Ungváry Rudolf többek között a posztfasiszta vagy fasiszta mutáció, illetve a fasisztoid kifejezéseket alkalmazza, mások a Fareed Rafiq Zakariától átvett illiberális demokrácia fogalmát használják és így tovább. Véleményem szerint ezek mind fontos és hasznos törekvések, Wittgenstein nyomán mondhatnám, hogy nélkülözhetetlen nyelvjátékok, amelyek persze megvilágíthatják a rendszer egy-egy elemét, működési módját, felületi elemeit, vagy akár mélyebb összetevőit, de a rendszer teljességre törekvő leírása – ennyiben hadd legyek hegeliánus – csak annak elmúltával következhet be. Minerva baglya alkonyatkor kezdi meg röptét, vagyis a nap elmúltával. Tehát a szellem, az értelem csak bizonyos távolságból képes kellően tiszta képet alkotni. Akkor, amikor kívülről, felülről, egyfajta távolságból tekintve, immár érdekmentesen és szekértábor-ideológiáktól eltávolodva leszünk képesek ezt a világot szemlélni. Ugyanakkor a politikának sok segítséget adhatnak a fenti fogalmak és elemzések, hiszen a politika nem leíró jellegű, hanem alkalmazó tudomány. Magyar Bálint, Ungváry Rudolf vagy Zakaria (és mások) fogalmi készlete remek kapaszkodó lehet(ne, ha olvasnának) a politika csinálói számára...

ITT OLVASHATÓ