A GYANÚ HÁLÓJÁBAN

ÉLET ÉS IRODALOM - SZABADPOLC
Szerző: Pályi András
2017.07.23.



Nem sokkal a hamburgi G20-as csúcs előtt az amerikai elnök váratlanul bejelentette, hogy mégiscsak útba ejti Varsót, azaz ott lesz az ún. három tenger kezdeményezés államfőinek találkozóján, hogy úgymond tető alá hozza a Tengerköz-együttműködést, ami számára elsősorban új piacot jelent a cseppfolyósított amerikai palagáznak. A kormány valósággal megrészegült a nem várt sikertől, Donald Trump előtte ugyanis hosszan kérette magát, vidékről toboroztak neki közönséget. Ott található ugyanis a Kaczyński-rendszer igazi bázisa, ők aztán megünnepelték rendesen az előkelő vendéget, akár negyven évvel ezelőtt a hazalátogató lengyel pápát, igaz, arra nem tudták rávenni, noha megkísérelték, hogy ne emlegesse Wałęsát nemzeti hősként. Az amerikai elnök nagy elánnal méltatta a lengyel nép hős szabadságszeretetét, a ’44‑es varsói felkelést, de a ’89-es fordulatról, az új, egységes Európáról már nem volt egyetlen szava sem. A sajtó a látogatás előtt inkább arról értekezett, hogy Trump James Comey FBI-igazgató elbocsátásával túlságosan gyanúba keverte magát orosz kapcsolataival, ennek politikai ellensúlyozására döntött a varsói út mellett, hisz a Kaczyński-féle kormányzat minden populizmusával az egyik leginkább Putyin-ellenes jobboldali erő Európában. Úgyhogy Tomasz Piątek, a Gazeta Wyborczahasábjairól ismert oknyomozó újságíró Macierewicz és a titkai című könyve (Macierewicz i jego tajemnice, Arbitror, Warszawa, 2017) nem is jöhetett volna ki jobbkor, mint épp egy héttel a Trump-látogatás előtt. A könyv napok alatt botrány lett, bestseller, hiánycikk. Piątek ugyanis, aki 18 hónapot, mintegy ezer órát szentelt anyaga kinyomozásának és feltérképezésének, nem mindennapi alapossággal és rámenőséggel tárja fel Jarosław Kaczyński egyik legfontosabb és legnépszerűtlenebb embere, a jelenlegi honvédelmi miniszter kapcsolatait a lengyel és az orosz alvilággal, az orosz maffia Putyinig nyúló hálózatával.

Ki ez az Antoni Macierewicz, akit a lengyel közvélemény régről és elég alaposan ismer, de egészen más oldaláról, mint az újságíró? Már a hatvanas években a demokratikus ellenzék legextrémebb, önfejű figurája volt, apja – vegyész, egyetemi oktató – a háború utáni években aktív ellenálló, 1949-ben halva találják a laboratóriumban, ahol dolgozott. Öngyilkos lett? Megölték? A titkosszolgálat mindenesetre a nyomában volt. Antoni akkor tíz hónapos, van egy bátyja és egy nővére, így nő fel. Adam Michnik szerint, akivel a ’68-as diáktüntetések után hosszú ideig együttműködnek, Macierewicz önfejűsége e szörnyű tragédiából fakad. ’68-ban rövid időre őt is letartóztatják, ’71-ben kap történészdiplomát, Dél-Amerika-szakértőként dolgozik, az Allende-kormány bukása után chilei maoista menekülteknek szerez lengyel menedékjogot, a szobája falán a hatalmas Che Guevara-kép, barátai balos lázadónak, maoistának tartják. 1976-ban a radomi munkástüntetések után tomboló megtorlás hatására megalakul a Munkásvédő Bizottság (KOR), ő az egyik motorja, Gdańskban is ott van a Szolidaritás születésénél, a szakszervezet betiltásakor internálják, majd orvosi javaslatra hamarosan mégis kiengedik. Már ’68-ban terhelő vallomást tett társaira a titkosszolgálati archívum anyagai szerint, állítja 2010-ben Andrzej Friszke történész, akit perrel fenyeget, de nem perel. Ettől fogva egyre több felhő gyűlik a legendás hős feje fölött. A kilencvenes években már amúgy is átnyergelt a politikai paletta túloldalára, extrém, önfejű szélsőjobb politikus, 1992 júniusában az Olszewski-kormány belügyminisztereként nyilvánosságra akarja hozni a pártállami idők besúgóinak ad hoc összeállított, ellenőrizetlen listáját, az élen Wałęsával, de a szejm szembeszegül vele, megvonja a bizalmat a kormánytól. Macierewicz azonban nem adja fel, újra és újra akcióba lép, paranoiás módon orosz kémet lát mindenkiben. A 2010-es szmolenszki repülőgép-katasztrófa után, amelyben Lech Kaczyński elnök és 95 fős kísérete életét vesztette, ő lesz az, aki – Jarosław, az életben maradt Kaczyński fivér szárnyai alatt – fantasztikus összeesküvés-elméletet kreál bizonyítandó, hogy nem az elnök felelős a katasztrófáért, hanem épp ellenkezőleg, nemzeti hős és mártír. Éspedig az akkor hivatalban lévő miniszterelnök, Donald Tusk és Putyin cselszövésének áldozata, amit a Jarosław Kaczyński 2006-os miniszterelnöksége alatt feloszlatott katonai hírszerzés (WSI) még évek múltán is aktív Putyin-barát erői hajtottak végre, a gép nem is zuhant le, még a levegőben felrobbant stb., stb.

(A hivatalos vizsgálat szerint ugyanis Lech Kaczyński nyomást gyakorolhatott a pilótákra, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyok és az orosz légi irányítás óvása ellenére Szmolenszkben szálljanak le.)

És ki az az Antoni Macierewicz, akit Tomasz Piątek állít elénk? Piąteknek mint vérbeli gazdasági újságírónak Macierewicz pénzügyei szúrtak szemet. Hamar rá is lelt Robert Luśniára, a hetvenes–nyolcvanas évek ellenzéki mozgalmaiba beépített titkosszolgálati ügynökre, aki a kilencvenes évek elején tőkeerős üzletemberként tűnt fel Lublinban, rátette a kezét az akkor privatizált gyógynövény- és gyógyteacégre, a Herbapolra. Ezzel kezdődik Macierewicz és Luśnia biznisze. Macirewicz 1991‑ben legalizálja korábbi szamizdat folyóiratát, a Głost, Luśnia lesz az alapítvány elnöke, a Herbapol részéről „reklámköltség” címen komoly összegeket utal át a Głosnak, noha egyetlen reklám sem jelenik meg a folyóiratban. Ám ezek csupán a kezdet apró stiklijei. Amikor Luśnia évek múlva eladja a Herbapolt, már ott áll mellette David Bogatin, az amerikai orosz maffia kulcsfigurája, aki 1976-ban hagyta el a Szovjetuniót, és 1988-ban tűnt fel – gazdag amerikai üzletemberként – Lublinban. Ahogy ekkor még Luśniáról sem tudja senki, hogy beépített ügynökként vett részt az ellenzéki mozgalmakban (csak 2003-as átvilágításakor derül ki, hogy korábban egyszerűen hazudott), ugyanúgy Bogatinról sem ismeretes, hogy az Egyesült Államokban többmilliós adócsalás miatt körözik. Bogatin megalapítja Lublinban az Első Lengyel Kereskedelmi Bankot, és tőle sajátítja el Luśnia a nagybani adócsalás mesterségét, a Herbapolt Jerzy Starak, a titkosszolgálat volt hadnagya veszi meg tőle, tizenötmilliót kap érte. Luśnia Bogatin-féle hamis számlákkal és könyvelési manőverekkel megússza az adófizetést (bőven jut a zsákmányból Macierewicznek és kulcsembereinek), Bogatin viszont nagyot bukik, a Gazeta Wyborcza ugyanis kideríti, hogy Lengyelország második magánbankját gyakorlatilag tőke nélkül alapították. Bogatint letartóztatják, kiadják az Egyesült Államoknak, de addigra már Macierewicz és Luśnia számára élnek Bogatin amerikai vagy amerikai eredetű kapcsolatai...
ITT OLVASHATÓ