Szerző: Vágó Gábor
2017.07.05.
Két komoly politikai baja van Magyarországnak, az egyik a kormánya, a másik az ellenzéke.
Orbán lépésről lépésre halad előre a Putyin és Erdogan által fémjelzett autoriter fasizmus felé kanyarodó úton. Lehet tankönyvi definíciókkal dobálózni, de azt mindannyian érezzük, hogy egyre kevesebb a szabadság, és egyre több a fenyegetettség az országban.
Pár olyan jellemző, ami a fasiszta rendszerek sajátja, és az Orbán- kormány fő politikájává vált. Egyik folyamat sem tart ott, hogy ki tudnánk jelenteni, hogy fasizmus van, de az irány és a végcél egyértelmű.
1) Az érdekképviseleteket korporativista módon szervezik át (pl. Pedagógus Kar, MMA), tehát nem a dolgozók érdekeit csatornázzák be a hatalom felé, hanem a hatalom érdekeit a dolgozók felé. Ez Mussolini újítása, kár volna tagadni, hogy nem erre tartunk.
2) A média szinte teljes kontrollja. Vörös és barna diktatúrák sajátja, hogy nem lehet másnak szava, mint az uralkodó pártnak. Az európai normák között ezt úgy oldják meg, hogy felvásárolnak minden médiát. Akit nem tudnak, azt ellehetetlenítik, és folyamatosan hiteltelenítik.
3) Az állam és a párt összefonódása. A köztisztviselői kar helyett kormánytisztviselők dolgoznak, nem az államért, hanem a kormányért. A polgármesterek ugráltatják az elméletileg tőlük független jegyzőket. Az állam működtetésében szakemberek jószerivel alig maradtak, csak pártkatonák. A nagypofájú fidelitaszosoknak többet ér a szava, mint a harminc éve a szakmában dolgozó szakembereknek.
4) Egypárt rendszer kialakítása. A választási törvény, a rendszerszintű korrupcióval működtetett pártfinanszírozás csak a halovány esélyét adja meg az ellenzék létezésének. Ellenzékieket tesznek el láb alól, vagy csinálnak ki különböző ürügyekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.