Szerző: FÖLDES ANDRÁS
2017.06.12.
- A tranzitzónák senki földjeként működnek, mintha a magyar állam törvényei ott nem lennének teljesen érvényesek. Eddig nem tudhattuk, mi zajlik a rácsok mögött, mivel a nyilvánosság képviselői ki vannak tiltva.
- Szerbiában találtunk két családot, amelyek a tranzitzónából menekültek vissza. A családfők, Labib (L) és Mohamed (M) megalázó bánásmódról, börtönkörülményekről, éhes csecsemőkről vallottak.
- Megbilincselt terhes nőkről beszélt a Helsinki Bizottság ügyvédje, Kovács Tímea (KT – Helsinki), aki a tranzitzóna egyik konténerében találkozhat a menekültekkel.
- A zónában dolgozhatnak az ENSZ menekültügyi szervezetének munkatársai. Simon Ernő (SE – UNHCR) sajtós is segített, hogy rekonstruáltuk, mi zajlik a pengedrótok mögött.
Börtönkörülmények
Labib: Tompán öt szektor volt, és egyik szektorból nem lehetett átmenni a másikba, mert négyméteres kerítés, szögesdrót vette körül a szektorokat, és minden sarokban egy kamera. Egy kis, tízszer tízes területünk volt, ott ültünk egész nap.
Mohamed: Egy konténerben két család volt, egy szektorban 70-80 ember. Ebből vagy 20 gyerek volt, egy terhes nő és egy rákos asszony. A rendőrök nem szóltak hozzánk. A hivatalnokok mind nők voltak.
Börtönkörülmények
Labib: Tompán öt szektor volt, és egyik szektorból nem lehetett átmenni a másikba, mert négyméteres kerítés, szögesdrót vette körül a szektorokat, és minden sarokban egy kamera. Egy kis, tízszer tízes területünk volt, ott ültünk egész nap.
Mohamed: Egy konténerben két család volt, egy szektorban 70-80 ember. Ebből vagy 20 gyerek volt, egy terhes nő és egy rákos asszony. A rendőrök nem szóltak hozzánk. A hivatalnokok mind nők voltak.
Durván beszéltek velünk.
Ha kértem tőlük egy plusz pelenkát, csak rám kiabáltak, hogy no! Egyetlen segítő volt normális, egy szőke nő, ő emberként tekintett ránk. Például köszönt nekünk, mosolygott a gyerekekre, és megkérdezte, hogy vannak.
A gyerekeknek egy hintájuk volt, azon veszekedtek egész nap. A felnőttek meg egy kis területen, a konténerek közt ültek. Néztük a drótot vagy az eget. Belül sírtunk, hogy a gyerekek ne lássák...
Ha kértem tőlük egy plusz pelenkát, csak rám kiabáltak, hogy no! Egyetlen segítő volt normális, egy szőke nő, ő emberként tekintett ránk. Például köszönt nekünk, mosolygott a gyerekekre, és megkérdezte, hogy vannak.
A gyerekeknek egy hintájuk volt, azon veszekedtek egész nap. A felnőttek meg egy kis területen, a konténerek közt ültek. Néztük a drótot vagy az eget. Belül sírtunk, hogy a gyerekek ne lássák...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.