Szerző: Benedikty Béla
2017.06.10.
Ezt olvastam az előbb. Eltűnődtem. Nem azon, miért akar a miniszterelnök lesújtani a törvény teljes szigorával az antiszemitizmusra, mert az nyilvánvaló. Nem-nem, nem azért, mert zsidózni csak neki szabad, hanem mert így most kis bosszút lehet állni a másik náci párton. Piszkos kis bosszút és ráadásul nagyon ostobát is, minthogy ezzel nem vesz el egyetlen szavazót sem, viszont valószínűleg veszít, mert ezzel az intézkedéssel néhány lopva körülnéző szalonzsidózót is átlök a fröcsögőkhöz - dehát az anticipációs képességnek ez a foka már csak egy általános iskola hat osztályát elvégzett gyerektől várható el, a magyar miniszterelnök szintje azért ennél lényegesen alacsonyabban van.
Azon tűnődtem, hogy abban az összeállításban, amit Gulyás Márton készített (és ami miatt a két, még a miniszterelnöknél is egyszerűbb gondolkodású alak egymásnak ugrott), én szerepeltettem volna-e azokat a keretlegényeket, akiket annak idején az SA-ba nem vettek volna fel alulképzettség miatt, de a magyar parlamentben fel sem tűnnek a többi tömeggyilkos között. Hogy ettől meggyőzőbb lett-e a képes proklamáció? Talán nem. Az ember nem mutatkozik effajta kétlábúakkal egy helyen. Bizonyos foglalkozásokban ez az izoláció persze lehetetlen, orvosnak például kezelnie kell az ilyen lények sebesülését, de mondjuk egy szimpla bűnöző, aki legföljebb egy-két embert ölt csak meg, bizonyára undorral fordulna el, ha felkérnék egy filmben való közös fellépésre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.