Szerző: Szüdi János
2017.06.10.
Kevesen értik miért olyan fontos a Nemzeti alaptanterv (NAT) a kormányzat számára. Úgy kezeli, ahogy a csodafegyvert szokás kezelni a háborúban. Jó oka van rá! Az Orbán-kormány a kezdet kezdetén hadat üzent a tanszabadságnak, a tanuláshoz való szabad hozzáférés jogának. Az iskolai szakmai önállóság megszüntetéséhez – a lehető leggyorsabban - ki kellett adni a Fidesz értékrendjét közvetítő NAT-ot. A NAT határozza meg ugyanis az iskola pedagógiai tevékenységének irányát, a pedagógiai szabadság kereteit, az iskolarendszer felépítésének vázát.
A töréspontok
Nem véletlen, a NAT kérdéseiben soha nem volt egyezség a különböző színű kormányzó erők között. Az ellentéteket jól tükrözi, hogy a közoktatásról szóló törvény 1993-ban történt megjelenése óta ötször adtak ki NAT-ot. Most írják a hatodikat. Miután a NAT bevezetéséhez legkevesebb négy tanévre van szükség - ha az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamokon kezdik a bevezetését -, eddig még egyik esetben sem sikerült úgy a végére érni, hogy ne kezdték volna bevezetni az újabbat. Leegyszerűsítve, az ellentét lényegét: milyen mélységig kell meghatározni az iskolai oktatás tananyag- és követelményrendszerét az államnak? Hol kezdődjön, és hol fejeződjön be az iskolák szakmai önállósága, a pedagógusok módszertani szabadsága, a tankönyvválasztás lehetősége, az iskolák szakmai ellenőrzése? A NAT-ból következik az iskolaszerkezet: hat, nyolc vagy kilenc évfolyamos az általános iskola? Négy, öt vagy hat évfolyamig tartson az alsó tagozat? Négy, hat, nyolc évfolyamos a gimnázium? Ismerős vitapontok.
Ezek az ellentétek a modern kor termékei. Az iskola, s benne a pedagógus - amióta állnak az iskolák falai - a hatalom kiszolgálója. Hazánkban az iskolák szakmai önállósága 1985-ben fogalmazódott meg első ízben törvényszövegben. Addig az időpontig az oktatásban minden döntés az állam kezében volt, még akkor is, ha a 1970-es évektől az iskolák épületei, a finanszírozás feladatai a tanácsokhoz kerültek. Az állam elvárásait kötelező tantervi utasításokban adta ki a miniszter. Hozzárendelte a kötelező tankönyveket. A tanácsi szakigazgatás működtette a felügyeleti rendszert. A hatalom korlátlan beleszólási joggal rendelkezett az iskolák életébe.
Az évszázadok során nem sokat változott a hatalom oktatásról alkotott felfogása, amelyet jól tükröz I. Ferenc 1821-ben, Laibachban (ma: Ljubljana), egy iskolában elmondott beszéde: "Aki engem szolgál, azt kell tanítsa. amit én elrendelek tanítani."
A rendszerváltás előtt öt esztendővel az Országgyűlés által elfogadott oktatási törvény felhatalmazta a minisztert egyedi megoldások, kísérletek engedélyezésére. Több száz engedélyt adtak ki. Megszülettek a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok, az alternatív programokkal dolgozó iskolák. Megszűnt a felügyeleti rendszer, s belépett a szaktanácsadás. Megszűnt a miniszter utasításadási joga, korlátozták a tanácsi szakigazgatás jogosultságait. Az intézmények megkapták a döntés jogát saját ügyeikben. Magániskolák még nem működhettek, így állami fenntartásban kezdte meg tevékenységét az Alternatív Közgazdasági Gimnázium. Az állam minden irányítási jogát átadta egy alapítványnak. 1990-ben az oktatási intézmények tulajdonosai, a feladatellátás megszervezésének felelősei a helyi önkormányzatok lettek. Maradtak a régi tantervek, maradtak a kísérletek, és az egyedi megoldások engedélyei.
Kialakult a feladatmegosztás rendje: ágazati irányítás, fenntartói irányítás, intézményi tanügyigazgatás. Ebben a megosztásban az intézmény elkülönül a fenntartójától, jogi személy, saját költségvetése van. Munkáltatói jogokkal rendelkezik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.