SZABADELVŰ "TUSVÁNYOS" - POLITIKAI FESZTIVÁL MÁSKÉNT

BŐSZ ANETT BLOG
Szerző: Bősz Anett
2017.06.20.

...A vasfüggöny leomlását követő világ minden eddiginél nagyobb útkeresés kellős közepén jár, és jól látszik, hogy egyelőre sem Fukuyamának, sem Huntingtonnak nem lett igaza: a nacionalista törekvések nem torkollottak a kultúrák összecsapásába, de a történelemnek sem lett vége, egyetlen országban sem – vagy legalábbis nem úgy, ahogyan arról 1989-ben sokan álmodtak. A liberális demokrácia megkérdőjelezése napjaink kulcstémája, amelyben populisták és a politikai centrum szüntelenül vívják küzdelmeiket, egyelőre hullámzó eredményekkel. Ami azonban bizonyosnak tűnik, hogy azok a társadalmak a legstabilabbak, és azok a nemzetgazdaságok prosperálnak leginkább, amelyekben a szereplők emberi méltósága mindenekfölött való, és az egyenlő bánásmód mindenkit megillet. Ahogyan elhangzott a fesztiválon: még azokat is, akik a politikai főáram értékrendje alapján „rossz fiúk”.

Mindeközben a magyar fekete lyukban…

Mifelénk, ezzel szemben az a módi, hogy egy politikai fesztivál a kormányfő éppen aktuális politikai tébolyáról szól. A tény, hogy egy rendezvény azzal a „viccel” indul, mely szerint „a sör nem ital, az asszony nem ember, a medve nem játék”, élből leteszi a fesztivál alapkövét. Orbán Viktor olvasatában, az „igazi férfi” nem engedi az asszonyt a tárgyalóasztalhoz, pálinkával indítja a napot, és leginkább a teremtés koronájának gondolja magát. Ezzel szemben ő maga nem egyéb, mint mások jogaival szórakozó paprikajancsi, aki olyan világot teremtett, amelyben a társadalom nagyobb hányada szabályosan szenved.

Privilegizált kisebbségek garázdálkodnak a korrupcióból szerzett jólét és a politikai visszaélések részegítő mámorában, miközben olyan köröket járatnak a társadalommal, melyek rombolják azt. Mindeközben a fejlett társadalmak rájöttek, hogy országukat minden értelemben fenntarthatóvá kell tenni, és ebbe beletartozik a jogrendszer fenntarthatóságától kezdve, a gazdasági- és környezeti értelemben vett fenntarthatóság, éppúgy, mint a munkaerejük magas színvonalának folytonos újratermelése, az ideális munka-szabadidő egyensúly megteremtésének köszönhetően. Így tudják igazán alakítani a saját sorsukat.

Kérdés, hogy vajon meddig maradunk még az a társadalom, melyeknek történelme pusztán anekdotagyűjtemény, mert nem alakítója, pusztán elszenvedője a saját történelmének, sőt, az oktatási rendszer és a politikai élet igyekszik újratermelni azokat a generációkat, amelyekben fel sem merül, hogy másképp is lehetne. Aki teheti, menekül – teljesen jogosan.

Miféle politikus az, aki a meglévő társadalmi feszültségeket nem oldani, a problémákat nem megoldani, hanem felhasználni akarja? Miféle politikus az, amely nem pusztán a gazdasági és társadalmi elmaradottságot, de az évszázados tömeges jogfosztottságot is konzerválja? Én azt mondom, olyasvalaki, aki bent ragadt a történelemben, ahelyett, hogy egy modern fejezetet készülne megírni benne. Most pedig hosszú évtizedekre beragasztja Magyarországot is ebbe a középkorba való, szomorú anekdotába. A csattanó pedig nem poén volt. Tenyér az a magyar nép arcán...

ITT OLVASHATÓ