Szerző: Székely Anna
2017.06.10.
- „Én egymagamban állok középen./ Ti keresztények vagytok vagy zsidók,/ Konzervatívok vagy radikálisok,/ Nemzetiek vagy szocialisták,/ Vadmagyarok vagy berlinimádók,/ Dologtalanok vagy hadseregszállítók.” Vagy száz éve írta a jogakadémiai tanár, Buday Dezső. Ön idézte a két világháború közötti Magyarországról szóló tanulmánya elején. Hogyan lehetséges, hogy sokunk mai életérzését ugyanúgy tükrözi?
- Az idézett sorok a 20. század elején íródtak, amikor tradicionalizmus és modernizmus, konzervativizmus és radikalizmus, jobb- és baloldal ellentétei markánsan kiéleződtek. Ezek az ellentétek a Horthy-korszakban is megvoltak, és ma is megvannak. Feszült helyzetekben ez egy olyan bipoláris megosztottságot eredményezhet, amely nem igen hagy helyet a két tábor közöttiségnek. Lényegében ma is ez a tényállás. Ezért érezhetjük úgy, hogy a 20. század eleje óta semmi sem változott. Miközben szinte minden megváltozott.
- Mit jelentett Horthy Miklós személye a korabeli magyar emberek számára? El kellett jönnie fehér lovon? A tömegeknek mindig szükségük van vezérre, Horthyra, Kádárra, Orbánra, aki megvédi őket, akit a politikai teljesítményüktől szinte függetlenül isteníteni lehet?
- Horthy, Kádár és Orbán nehezen hozhatók közös nevezőre. Horthy és Orbán demokratikus körülmények között került az élre, Kádár nem. Horthy és Kádár körül valóban kialakult egyfajta kultusz, Orbán körül, aki ma népszerűtlenebb, mint a szegedi polgármester, nem. Horthy és Kádár nem volt leváltható, Orbán igen. Horthy és Kádár valóban a rendteremtés fogadalmával léptek fel, Orbán szociális ígéretekkel. Egyiküket sem istenítette és isteníti mindenki; társadalmi elfogadottságuk teljesítményeik függvényében nőtt vagy csökkent.
- A kormányzó és emberei megérdemelték a csodálatot? Milyen életet teremtettek az egyes rétegek számára? Hiszen az értelmiséget például, a népiek és urbánusok, az egész társadalmat pedig a gazdagok és szegények húsba vágó szembenállása uralta, nem beszélve az egyéb konfliktusokról.
- Konfliktusok minden korban és minden társadalomban vannak. A kérdés az, hogy mennyire sikerül ezeket feloldani, illetve tompítani. Az 1920-as években, majd a gazdasági válság és a háború közötti időszakban a kormányzat e téren jelentős eredményeket ért el. Ekkor hozták létre a Nemzeti Bankot és az új valutát, a pengőt. Ekkor vetették meg a modern szociálpolitika alapjait. Megszűnt az analfabétizmus, és a pesti tudományegyetem mellett felépült a debreceni, a szegedi és a pécsi. Kétségtelen viszont, hogy a szociális különbségek nagyok voltak. Az elit úgy, vagy majdnem úgy élt, mint a francia és a német; a társadalom legalább negyedét kitevő városi és falusi szegények viszont olyan nyomorban, ami Európa nyugati felében ismeretlen volt. Úgyhogy nem mindenki csodálta Horthyt és kormányait. Sőt megkockáztatom: a többség csak elfogadta, de nem rajongott érte.
- Lehet-e egy politikai kurzust eredményesnek tekinteni, amelynek reprezentánsai újabb világháborúba vitték bele az országot és ezzel több százezer honfitársuk halálát okozták?
- A második világháborúban 61 állam vett részt, úgyhogy Magyarország esete nem rendkívüli. Földrajzi helyzetünkből adódóan aligha kerülhettük volna el a részvételt. Hibának inkább az tartható, hogy már akkor beléptünk, amikor ez még nem volt szükségszerű. Valószínű, hogy minél tovább kitartottunk volna a Teleki Pál által javasolt „fegyveres semlegesség” doktrínája mellett, annál kisebb veszteségekkel zárult volna számunkra a háború. Vezetőinket azonban elvakították a német sikerek, és ezért súlyos árat kellett fizetni...
- Konfliktusok minden korban és minden társadalomban vannak. A kérdés az, hogy mennyire sikerül ezeket feloldani, illetve tompítani. Az 1920-as években, majd a gazdasági válság és a háború közötti időszakban a kormányzat e téren jelentős eredményeket ért el. Ekkor hozták létre a Nemzeti Bankot és az új valutát, a pengőt. Ekkor vetették meg a modern szociálpolitika alapjait. Megszűnt az analfabétizmus, és a pesti tudományegyetem mellett felépült a debreceni, a szegedi és a pécsi. Kétségtelen viszont, hogy a szociális különbségek nagyok voltak. Az elit úgy, vagy majdnem úgy élt, mint a francia és a német; a társadalom legalább negyedét kitevő városi és falusi szegények viszont olyan nyomorban, ami Európa nyugati felében ismeretlen volt. Úgyhogy nem mindenki csodálta Horthyt és kormányait. Sőt megkockáztatom: a többség csak elfogadta, de nem rajongott érte.
- Lehet-e egy politikai kurzust eredményesnek tekinteni, amelynek reprezentánsai újabb világháborúba vitték bele az országot és ezzel több százezer honfitársuk halálát okozták?
- A második világháborúban 61 állam vett részt, úgyhogy Magyarország esete nem rendkívüli. Földrajzi helyzetünkből adódóan aligha kerülhettük volna el a részvételt. Hibának inkább az tartható, hogy már akkor beléptünk, amikor ez még nem volt szükségszerű. Valószínű, hogy minél tovább kitartottunk volna a Teleki Pál által javasolt „fegyveres semlegesség” doktrínája mellett, annál kisebb veszteségekkel zárult volna számunkra a háború. Vezetőinket azonban elvakították a német sikerek, és ezért súlyos árat kellett fizetni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.