Szerző: PAPP RÉKA KINGA
2017.06.15.
Intimitás, erőszak, elhallgatások, hatalmi viszonyok: a szülés társadalmilag, politikailag, sőt, fiziológiailag is elmondhatatlan. Ha úgy tűnik, hogy a szülés körül folyó beszédben katyvasz van, az azért lehet, mert tényleg katyvasz van.
Puncipolitika című ötrészes sorozatunkban a hazai szülészeti horrort járjuk körül. Első két cikkünkben azt vizsgáltuk, mekkora pénzbeli és hatalmi tétje van a szülés ellenőrzésének, hogy hogyan gyűrték uralmuk alá a bábaszakmát a szülészorvosok. Harmadik cikkünkben feltártuk, valójában mit tett Geréb Ágnes. Most szó lesz arról, mi köze mindehhez Mária Teréziának és a nyelvi ábrázolásnak, a sorozat befejező részében pedig eláruljuk, miért kísérti a hazai szülészetet még mindig Semmelweis Ignác szelleme.
A szülést nagyon nehéz elbeszélni, igazából a körülményeit és a bevatkozásokat szokás nyelvileg rögzíteni. Ezek a formulák köszönő viszonyban sincsenek azzal a szenvedélyes káosszal, amelyben az összehúzódások fájdalmai és az anya-gyerek kötődés kialakulása egymásba tekerednek, mégis ezek a szövegek döntenek arról, mit tehet, mihez férhet hozzá a szülő nő. Ezzel pedig nehéz szembeszállni, főleg nyelvileg.
A szülő nő ugyanis beszédképtelen. Ez az absztrakt, csak átmeneti időben létező személy nem tud kiállni és állást foglalni az otthonszülés vagy a császármetszés mellett vagy ellene. Részint azért, mert a szülés egy átmeneti jelenség, egyszer csak, így vagy úgy, de vége lesz. Előtte még nem szülő nő, hanem várandós, utána pedig már túl van rajta. Különösen fontos tulajdonsága továbbá a szülésnek, hogy nem lehet közben beszélni. Legalábbis nem a tárgyalótermekben és kamerák előtt elvárható módon. Ez a jelenség nem kulturális konstrukció: a szülés folyamataiért felelős agytörzs tevékenységét ugyanis blokkolja, ha a beszédért és absztrakt gondolkodásért felelős neokortex átveszi az irányítást. Azaz a szülő nő éppen az őt konstituáló állapotából kifolyólag nem tud beszélni. Ez egy tipikus konfliktus forrása is: jól dokumentált jelenség, hogy a szülés közben kórházba szállított nők méhtevékenysége gyengül vagy leáll, ha a személyzet tesztkérdésekkel, feladatokkal, főleg ha elolvasni való papírokkal lepi meg őket.
Sajátos módon éppen egy ilyen átmeneti jogalany kellett ahhoz, hogy 61 évnyi tiltás és üldözés után végül legalizálják Magyarországon az intézményen kívüli szülést. Egy édesanya, Ternovszky Anna még éppen várandósan nyújtott be keresetet a magyar állam ellen, ilyenformán kérhette számon a vele szembeni jogsértést, amiért nem döntheti el, hogy hol szüljön. (Erről az ügyről részletesebben írtunk a sorozat harmadik, Vezéráldozat című részében.) Geréb Ágnes hiába lobbizott a szakmai változásért és korábban nála szült anyák hiába tüntettek, jogilag nem számítottak érintett alanyoknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.