Szerző: Határátkelő/Digger
2017.06.06.
Nemzeti sport lett Magyarországon, hogy elmondják, milyen rossz a külföldön élő magyaroknak. Milyen érdekes, hogy amíg OTTHON éltünk, a kutya sem foglalkozott az életünkkel – írja Digger posztjában, ami egyfelől kis visszatekintés is az elmúlt évtizedekre, másfelől magyarázat a pozitív hozzáállásra.
„Sokáig gondolkodtam hogyan vezessem be ezt az írást. Talán egy történettel kezdeném. Egyik kedves ismerősömmel ebédeltünk egy olasz étteremben.
Valami olyasmit mondott, hogy a barátai készülnek kitelepedni, de még nem döntötték el, hogy vidékre vagy Londonba költözzenek. Én meg mondtam, hogy nem mindegy? Erre rám néz és azt mondja: „nem lehetsz ennyire pozitív”.
Aztán úgy elgondolkodtam rajta, hogy mit jelent pozitívnak lenni? Szerintem azt, hogy mindenből a legjobbat kihozni. Bárhova vet a sors, mindent optimistán megélni. Ha vidékre vet a sors akkor ott, ha városba, akkor ott.
Mi, a Kádár-korban felnőtt és szocializálódott nemzedék a munka és a megélhetés nemzedéke vagyunk. Munka legyen és akkor már nagy baj nem lehet. Megélhetés legyen és az már optimizmusra is okot ad.
Pontosan ezért mikor a megélhetésemet veszélyeztetve láttam azonnal léptem, és kerestem olyan helyet, ahol a családom boldogulását biztosítottnak látom.
Itt szúrom közbe, hogy a megélhetés és a munka igen távoli viszonyban voltak akkoriban egymástól. Mindjárt elmagyarázom miért..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.