Szerző: Para-Kovács Imre
2017.06.23.
Talán legismertebb regénye, az Utas és holdvilág nem aratott osztatlan sikert.
Egészében véve a kritikai fogadtatásnak az alábbi okok miatt voltak problémái Horthy második regényével. Igazodás az előre gyártott elmélethez (Horthy a doktriner regényíró); igazodás a divatos külföldi mintákhoz (Horthy a sznobregényíró; „Cocteau-kópia” – írja a könyvről Thurzó); és igazodás a közönséghez (Horthy a hatásvadász és bizonyos tekintetben megalkuvó lektűr-író). A kritikai közhangulatot sűrítve összegzi Thurzó Gábor megállapítása: „A regény magvát kitevő Ulpius-ház borzongós, hideglelős kamasz-kalandja legmélyebb sajátja Horthy Miklósnak, és szereplőit, szereplőinek sorsát sokan ismerik – Horthy Miklós hamar előveszi Cocteaut, hozzáigazítja az élményt, mint szabó a testhez a ruhát. Egy kicsit szűkít rajta, egy kicsit belétold: és az olvasó már nem Horthy Miklóst, hanem Cocteaut olvassa, anélkül, hogy Horthy Miklós maga is észrevenné. A tudósság így lesz álarc, az őszinteségtől való menekvés egyik érdekes, de méltatlan formája” (idézi Havasréti József a Jelenkorban megjelent, „Egyesek és mások” című elemzésében).
A kormányzó legendásan férfias alkatát és kifogástalan úriemberi mivoltát talán még vonzóbbá tette a tény, hogy ellentengernagy létére képes volt megmutatni lírai énjét, nem félt a kitárulkozástól, nem tartott attól, hogy követői, tisztelői és alattvalói a gyöngeség jelét látják abban, ha írásos bizonyítékát adja esendőségének és szerelmének. Költészetének meghatározó alkotásai bemutatják Horthy Miklóst, a szerelmes férfit, aki hadvezérként is ember tud maradni a vérzivatarban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.