PÁRTÁLLAMI HÍRADÓ

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2017.06.05.

Belenéztem a pártállami híradóba. Ne kérdezzétek, hogy miért, ne mondjátok, hogy magamnak kerestem a bajt. Vannak ilyen napjaim, ritkán hálistennek, de hát én is emberből vagyok, hibázhatok néhanapján. Már nem bosszankodom, nem is röhögök ezeken a műsorokon, úgy nézem őket, mintha egy múzeumban soha nem volt, vagy régen kihalt állatokat látnék.

Borzonganék, ha lenne hozzá kedvem, hánynék, ha nem volna erős a gyomrom.

A rendszerváltozás után azt hittem, szerintem sokakkal együtt, hogy már soha nem lesz ilyen híradó. Hogy a pártállammal együtt kihalt ez is. De van, ráadásul a mi pénzünkön. Mi dobtuk rá össze a lóvét, hogy legyen miből hazudni a mi képünkbe.

Ez nem tájékoztatás, hanem propaganda. Azt a pártállami propagandát, amit most híradóként adnak a pártállami médiában, nem túl bonyolult összerakni. Ember sem nagyon kell hozzá, újságíró végképp nem. Utóbbi amúgy is idejétmúlt fogalom, vannak még elszórtan apróbb szigetek, ahol előfordul, de valójában nincs rá szükség.

Mindössze egy központ kell, ahol minden nap, a reggeli eligazításon megmondják, hogy aznap miről mit kell gondolnunk. A megfogalmazásra, képi megjelenítésre sem kell odafigyelni, mert a pártállami híradót már úgyis csak a totálisan lebutított agyúak nézik, nekik meg úgyis mindegy, hogy mit látnak, hallanak. A lebutított agyúaknak lényegtelen, hogy mit mondanak, és mit mutatnak nekik – a sörüket és a csipszüket úgy is el tudják fogyasztani.

Böfögni is tudnak a képernyő előtt, hír sem kell hozzá...

ITT OLVASHATÓ