ÖTSZÁZ NAP

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.06.10.

„....egy szamár, amely úgy beszél, mint egy ember, sokkal kevésbé sérti fülemet, mint egy ember, aki úgy gondolkodik, mint egy szamár, hogy ésszerűtlen okok segítségével Bileám természetfeletti szamarának ellentmondását összhangba hozza az ésszel.” (Ludwig Feuerbach: Filozófiai kritikák és alapelvek).

Meglehetősen nagy képzelőerővel rendelkezik a balliberális oldal annak tekintetében, hogy kimutassák a 2018-as baloldali fordulat szükségszerűségét és lehetőségét. Az már nem jelent újdonságot, hogy szinte belesulykolják az emberekbe a kötelező összefogás kényszerpályáját, mindig újabb és újabb ötletekkel állnak elő. Szerencsétlenek, kínjukban már nem tudnak mást csinálni. Ilyen eleve elvetélt ötletnek számít az ún. „ötszáz nap” elmélete. Ennek az a lényege, hogy egy feltételezett baloldali kormányváltás után ötszáz nappal a már időközben megváltoztatott választási rendszer alapján írnak ki parlamenti választásokat, ami majd szerintük tükrözni fogja hazánk valós politikai helyzetét és a pártok közötti erősorrendet. 

Ehhez persze több előfeltételezésre van szükség. Az első az, hogy az ellenzéki pártok, beleértve a Jobbikot is, mind felsorakoznának egy miniszterelnök-jelölt mögé, ami már esetleg lehetővé tenné az ellenzéki győzelmet. A második előfeltételezés az, hogy a 2018-as választás során az ellenzék kétharmados többséget szerez, hiszen ez szükséges lenne ahhoz, hogy a sarkalatos törvényeket, közöttük a választási törvényt megváltoztassák. A harmadik elfeltételezés pedig az, hogy az így létrejött kormány egyáltalán képes lesz kormányozni, aminek nyomán mellé még sikerülhet a választási törvényt a saját szájuk íze szerint megváltoztatniuk is. Az első reflexióm ezekre az, hogy túl sok a „ha”, vagyis ha ezek bejönnek, akkor ez és ez fog történni. Ilyen feltételezésekre építeni egy választási kampányt, nos hát, meglehetősen szegényes és ingatag talajon álló koncepció.

Kezdjük azzal, hogy nem a választási törvénnyel volt/van a baj, hiszen 2010-ben a baloldal által preferált kétfordulós választási rendszerrel 385 képviselői helyet lehetett elnyerni, amit még a Bajnai-kormány szervezett meg és vezényelt le. Ekkor szenvedte el a baloldal a történelmi vereségét és ebből eredeztethető minden további baj. A Fidesz által így megszerzett kétharmados parlamenti többség volt/lehetett az a kiindulópont, hogy az új alaptörvényt és a sarkalatos törvényeket megalkothatták. Az pedig nyilvánvaló, hogy az új választási rendszert úgy alakították ki, hogy az kedvezzen az éppen akkor létező pártpreferenciáknak, vagyis a Fidesz vezető státuszának. De az új választási törvény tartalmazza azt a lehetőséget is, hogy egy baloldali támogatottsági túlsúly esetén a Fideszhez hasonlóan a baloldal túlnyerje magát. Az ellenzéknek persze akkor tetszetős lenne az új választási törvény, ha ez utóbbi feltétel teljesülhetne, de hát savanyú a szőlő...

ITT OLVASHATÓ