Szerző: Kapelner Zsolt
2017.06.04.
A 2015-ös párizsi klímacsúcs eredményeként létrejött Egyezményt 195 ország írta alá, melyek kötelezték magukat, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével a globális felmelegedés mértékét 2°C-k alatt tartják, valamint, hogy a fejlett országok pénzügyileg segítik szegényebb társaikat a klímaváltozás következményeire való felkészülésben, és a megújuló energiaforrásokra való átállásban.
Az Egyezményt sokan fordulópontnak tekintették a klímapolitikában: végre a világ országai egyesült erőfeszítést tesznek, hogy felszámolják ezt a globális problémát! Mások kevésbé voltak lelkesek. Sokan pusztán egy jó irányba tett első lépésnek tartották az Egyezményt, mások, mint a Columbia egyetem klímakutatója, James Hansen "értéktelen papírdarabnak" nevezték azt. Az Egyezményben leírt célkitűzések ugyanis sok kutató szerint elégtelenek a 2°C-os felmelegedés elkerülésére, és messze vannak attól, hogy a legszegényebb, és a klímaváltozás hatásainak leginkább kiszolgáltatott embereket megvédjék. Ezen kívül minden ország maga felel a célkitűzések eléréséért, nincs semmiféle mechanizmus, amely a betartatásukat biztosítaná. Az Egyezmény így nem egyéb, mint elégtelen és számonkérhetetlen ígéretek halmaza.
A "Trump elhozta a világvégét" tehát egy hamis narratíva, hiszen a világvége nyugodtan eljöhet úgy is, hogy az USA az Egyezmény országai közt marad, elvégre az Egyezmény még a saját maga által kitűzött célok elérésére is alkalmatlan. A valóságban annyi történt, hogy 2015-ben egy kicsiny és hosszú távon valószínűleg elégtelen lépést tettünk előre, majd 2017-ben egy jelentéktelen lépést hátra. A világsajtó bombasztikus szalagcímei azonban azt a benyomást keltik, hogy a klímaváltozás problémájára már érdemi megoldást találtunk, az egyetlen fennmaradó probléma az olyan begyöpösödött, klímaváltozást tagadó politikai vezetők, mint Trump...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.