Szerző: Vágó Gábor
2017.06.16.
„Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.” (Orbán Viktor, 1989. június 16.)
Ott a Hősök terén okosan figyelmeztetett minket egy liberális demokrata, hogy a kommunizmus bűneit nem dobhatja el könnyen a nép. A politikai magatehetetlenség, az állami csöcsön csüngéstől való függés, a központosított hatalomhoz dörgölőzés csak lassan veszik ki a társadalmi normák közül. Csakhogy Orbán és a rendszerváltó generáció ahelyett, hogy ezen kommunista érához tartozó értékektől megszabadult volna, és a szabadságra alapuló felelősséget, a jó ötletre alapuló kitartó munkát, a közösségi önérdekérvényestést erősítették volna, kihasználták kommunizmusban legyengített társadalmat. Ezzel temették magukat a hatodik koporsóba.
A kommunista bűnök feltárása elmaradt. A kommunista éra besúgói ott ültek a Parlamentben, talán páran még most is, de a befolyásuk máig megmaradt. Nem lehet kimondani ma egy komcsi ügynökről, hogy komcsi ügynök. A Fidesz mindent megtesz, hogy el legyen maszatolva az ügynökkérdés. Hiszen az az ember lehetett belügyi államtitkár, aki várta jelentéseket az állambiztonság beépített embereitől a Nagy Imre újratemetési ünnepségen.
Nagyon hasonló rendszert épített ki Orbán, mint Kádár. A vezető párt és az állam összefonódott, kialakult a pártállam. Azok a társadalmi intézmények, amelyek egy demokráciában a hatalmat korlátoznák (például az ügyészség), a párt meghosszabbított kezei lettek. Az egzisztenciális fenyegetés a mindennapok részévé vált. Ellenzékieket rúgnak ki a véleményük miatt, hazug lejárató kampányokat folytatnak cinikusan ellenük. Ezek mind megkönnyítik a hatalom kézben tartását.
Egy dolgot azonban nem valósított meg Orbán. Pont azt, ami a Kádár-rendszer legitimitását adta: a társadalmi mobilitást. Azt, hogy egy falusi melós gyerekéből mérnök lehetett. Egy paraszt gyereke is eljuthatott az egyetemre. Ma maximum a közmunkáért hajbókolhatnak a polgármesternek. Az esélyt és a reményt vették el egy egész generációtól, hogy jobban élhessen, mint a szülei. Ha meg akarják valósítani ezt az elementáris társadalmi vágyat, akkor ki kell menekülniük Nyugatra gazdasági migránsként...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.