NEM CSAK ORBÁN AZ AKADÁLY

BEKIÁLTÁS BLOG
Szerző: Kabai Domokos Lajos
2017.06.02.

Főleg liberális ismerőseim megnyilatkozásaiban gyakran találkozom azzal a nézettel, hogy Magyarországon egészen jól mennének a dolgok, ha Orbán Viktor és köre ezt nem akadályozná. Ugyanis – vallják még mindig ennek a felfogásnak a hirdetői – csupán lehetővé kellene tenni az úgymond szabad versenyes kapitalizmus korlátlan érvényesülését, ezen belül még nagyobb teret nyitni a multinacionális vállalatok előtt, s az így létrejövő árubőség lényegében mindenki számára meghozná a belőle való részesedés lehetőségét. Mindehhez társulhatna az egyéneknek és a kisközösségeknek legföljebb a méltányos és igazságos törvények által korlátozott szabadsága, s már elő is állna a Kánaán – sugalmazzák e próféták.

Csakhogy – mint állítják – Orbán (és persze Putyin, de rá most nem vesztegetnék szót) mindent keresztbe ver.

Távol álljon tőlem Orbán Viktor és a ma már talán általa is kontrollálhatatlan szabadcsapatai grasszálásának védelme, ám a fönt vázolt felfogással több baj is van. Mindenekelőtt az, hogy azt sugallja: a hivatkozási alapnak tekintett polgári demokratikus, fejlett tőkés országokban gyakorlatilag mindenki részesül a fogyasztói társadalom áldásaiból, s hogy ott a jognak asztalához is könnyű a hozzáférés. Csakhogy jó ideje már ezekkel ellentétes jelentéseket publikálnak például az Amerikai Egyesült Államok intézetei, társadalomkutatói. Hozzá az elégedetlen tömegeknek a választásokon, no és az utcákon, megnyilvánuló, egyre több dühöt sejtető, sőt erőszakos megmozdulásait sem lehet teljes egészében az orosz hackerek számlájára írni. Ami egyrészt azt mutatja, hogy fentebbi ígéretemmel ellentétben Putyint mégsem tudom egészen kikerülni, másrészt azt, hogy a glóbuszt mindeddig uraló körök – a hozzájuk kapcsolódó társadalommagyarázókon, újságírókon keresztül – az oroszok, s főként az orosz államfő már-már világuralmat sejtető hatalmáról értekezve próbálják elterelni a figyelmet arról, hogy ez a világ talán mégsem minden világok legjobbika.

A mai világrend bizony súlyos ellentmondásokkal terhes. Ez közhely. Viszont attól válik félelmetessé, hogy egyre inkább az a benyomása az embernek, hogy leglényegének ellentmondásai mintha nem lennének felszámolhatók. Ebből természetesen nem következik, hogy már holnaptól összeomlana, mondjuk, az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország és a többi fejlett ország. Az azonban, szerintem, az értelmiségnek kutya kötelessége lenne, hogy ne ringassa illúziókban sem magát, sem azokat, akik megnyilatkozásait olvassák vagy hallgatják. Ezt persze már Julien Benda kifejtette 1927-ben, Párizsban megjelent „Az írástudók árulása” című esszéjében. Ám a periféria egy olyan országában, mint Magyarország, különösen fontos, hogy erre időről időre figyelmeztessünk...

ITT OLVASHATÓ