NE VEDD ÚGY A SZÍVEDRE!

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Szabóné Erdős Györgyi
2017.06.26.

Még egy perce sincs, hogy kevésbé finoman, viszont jól részletezve fikázta le a csapat munkájában tagadhatatlanul végbevitt erőfeszítéseimet. Alaposan meglepett a kritikája, talán mert a beszélgetés onnan indult, hogy hirtelen mindkettőnk előtt nyilvánvalóvá vált, ő most mekkorát bakizott az egyik munkafolyamatban. Ha nem járul hozzá a meglepetés ereje még esetleg megúszhattam volna a mai idegbajt.

Hiszen, ha ritkán gyakorlom is (szerencsére kevés az olyan nap, mint a mai), jól ismerem a kritikai észrevételek és dicsérő megjegyzések kezelésében irányadó alapszabályt. Az egész helyzet kimenetele azon a néhány másodpercen múlik – ez lehetne a folyamat erőssége (biztató, hiszen ez nem olyan hosszú idő, hogy ne tudnám okosan visszatartani magam a hirtelenkedéstől és az elkapkodott akcióktól), de ugyanez képezi a folyamat gyengeségét is (ha valamiért, pont akkor és pont ott leblokkolok, és éppen nem jut eszembe mit kéne és mit nem kéne tennem).

Mi tehát a feladat? Összesen néhány gondolatnyi mérlegelés. Mielőtt bármibe belekapaszkodva, amit a másik szájából hallottunk, meglódulnának a saját gondolatok nyomán az érzéseink vagy az indulataink.

Gondoljuk gyorsan végig előbb, hogy ő mennyiben képes és jogosult a munkánkat megítélni. Ismeri-e egyáltalán a munkánk valódi („piaci”) értékét? Ha ő nem szakmabeli, nem áll mellettem a csapat tagjaként a frontvonalban, esetleg nem is lát rá a munkámra, akkor ez nem szükségszerűen van így. Ahogy a másik dicsérő szavaiból is akkor tudok az önbecsülésem építéséhez szép, új, piros téglákat szerezni, ha a dicséret igazi mérlegelést és reális értékelést takar. Bármilyen kicsi részletről szólhat, de csakis olyasmiről, amiről magam is tudom, hogy megtettem. Ez pedig nem a: „Jaj, te olyan okos vagy”! - kategóriája. Ugyanezzel a logikával élve, a legnagyobb súllyal a másik kritikai megjegyzése akkor esik a latba, ha magyarán szólva, tudja is, hogy mit beszél, és ért is ahhoz, amiről. Ez pedig ugye nem a: „Te ezt nem tudhatod, Hajnalka!” – régi tévés reklámszöveg helye...

ITT OLVASHATÓ