- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Budácsik Lajos
2017.06.25.
Nem magamért sírok én: testvérem van millió / és a legtöbb oly szegény, oly szegény, / még álmából sem ismeri ami jó. (Babits Mihály: Cigány a siralomházban)
Barátaimmal a hónap utolsó vasárnapján – mint több éve mindig – ma is ételosztást tartottunk egy alföldi nagyvárosban. Egy olyan „bezzeg” városról van szó, ahol – mint Orbán Magyarországában – dübörög a gazdaság, megszűnt az éhezés, a nyomor ismeretlen fogalom.
Valami furcsa véletlen folytán – ebben a fideszes mintavárosban is –, az ingyenes ételosztásokon rengetegen állnak a sorban. Arról nem tudok, hogy Soros György szállíttatja az éhezőket magánrepülőgépén a nagy költőről elnevezett térre, de persze minden elképzelhető. Soros a kedves vezetőnk által kiszemelt ellenfél. Lehet luxusburzsuj ördögöt festeni a falra, a közönség egy része még fogékony is a Fidesz újabb agyszüleményére. Azt a Sorost pécézték ki ellenségnek, aki pénze és támogatása nélkül, talán ma nem is lenne Fidesz.
Vajon a Fidesz az uborkafára – rövid idő alatt, állami megrendelésekből – felkapaszkodott milliárdosai mennyi pénzt fordítanak karitatív célra, az elesettek megsegítésére? Többségük cinikus, nagyképű pénzhajhász. Tudják, melyik feneket és milyen intenzitással kell nyalniuk azért, hogy a mézesbödön közelébe kerülhessenek. Egy szerény képességű, felcsúti gázszerelő vajon hogyan tudja növelni egy év alatt, 100 milliárd forinttal a vagyonát? Tisztességes úton ez aligha hihető. A közpénz lopása sporttá vált. Verseny folyik a fideszes nagyurak között: ki tud többet szakítani a formailag még jogszerűnek látszó közbeszerzésekből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.