- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Budácsik Lajos
2017.06.20.
A tehetős emberek a „hanyatló nyugaton” saját jövedelmükből állják passziójuk költségeit, s nem a közpénzből csípnek le egy „keveset”. A stadionokat a klubok tulajdonosai építtetik, az egyesület pénzéből, és – ha szükséges – banki hitelből. Tehetik, mert abban a világban ez a természetes. Óriási felháborodás lenne, ha a köz pénzét öntenék a pályák építésébe. Ugyanakkor abban is biztosak, hogy az együttes „kitermeli” a költségeket, hisz’ az igazi nagy csapatok állandóan telt ház előtt játszanak. Sok egyesületnél a bérletek családon belül öröklődnek. Ott nem a kórházi várólisták a hosszúak – mert az egészségügyi ellátás ahogyan egy normális országban „illik,” működik– hanem a szurkolói bérletekre kell akár éveket is várni. Más világ, más kultúra. Ahol foci van – még ha nem is hívják nemzetinek –, ott van közönség is.
Szeretem a futballt. Hétvégeken kapcsolgatok ide-oda. Általában spanyol bajnoki mérkőzéseket nézek, ahol még a tabella végén álló csapatok meccsein is telt ház van. Tudják a nézők, nem a zselézett, belőtt frizura a fontos a profi játékosoknak, inkább – fogalmazzak egyszerűen – a belüket is kihajtják a győzelemért. Az esti közvetítéseknél a televízió hangját a minimálisra szoktam levenni, de a közönség moraja még akkor is behallatszik a másik szobába, ahol a feleségem éppen egy könnyfakasztó filmet néz. Ilyenkor kitör a balhé, miért nézem ilyen hangosan azt az „átkozott” meccset. Nem egyszer, nem kétszer fordult elő ilyen családi civódás. Ezért, mikor egy magyar bajnoki mérkőzést néztem, úgy ezres közönséggel, jó hangosra vettem a televíziót, s hívtam Zsuzsát, hogy vajon most hallja-e a nézők moraját. Mondanom sem kell, hogy nem hallotta. Viszont a pályán elhangzó minden káromkodás jól átjött a televíziós közvetítésen. Nem is értem, miért nem korhatárosak a magyar bajnoki „összecsapások”.
A mi dédelgetett, agyonfizetett sztárocskáink és edzőik mindent és annak az ellenkezőjét képesek megmagyarázni. Mindenki hibás, csak ők nem. Az emberfiának röhögőgörcse támad, amikor több gólos vereség után, azt hallja a trénertől, hogy milyen jól küzdöttek a fiúk, hajtottak mint a güzü, a másik csapat szinte a pályán sem volt, még helyzetük sem nagyon. Talált gólokkal győztek, de majd legközelebb.
Az andorrai szégyenletes vereség sem gondolom, hogy változtat bármin. Tovább épülnek a stadionok, zsákszámra önti a Fidesz a közpénzt abba a gyalázatba, amit focinak csúfolnak. Lassan stadion lesz az egész ország, pedig ehhez a „színvonalhoz” még a libalegelőket is kár igénybe venni. Mindenkit el kellene zavarni, aki a futball körül lézeng. Amatőr szinten, alulról építkezve kellene újra kezdeni az egészet. Csak 2011 óta – hivatalosan– úgy 600 milliárdot költöttek stadionokra, akadémiákra – nem tudományos kutatásra, nehogy már bárki félreértse –, s ki tudja, mennyi pénz ömlött más csatornákon keresztül az egyesületekhez. Egy biztos: soha ennyit még itthon magyar futballista nem keresett mint napjainkban. Röpködnek a milliók, a Fidesz és Orbán szívéhez közelálló csapatoknál havi 5-8 milliós fizetésekről olvasni. A miniszterelnök „kötélbarátjának” csapata – a zuhanyhíradó szerint – havi 20 millióért szerződtetett új edzőt. De ne menjünk messzire: az andorrai amatőrök által elvert csapat szövetségi kapitánya havonta több mint 25 millió forintot kap azért, mert szövegben világbajnok edző.
Ideje lenne már felébredni! Az egykor volt dicsőségnek már régen vége, az Aranycsapat, több mint 60 éve verte végig ellenfeleit. Puskás Öcsi bácsi, Bozsik Cucu és a többiek sajnos már egy másik világból néznek le botlábú utódaikra, akik csak ugatják a focit. Lehet nosztalgiázni, még fociügyi nagykövetet is ki lehet nevezni, de attól még ez a béka segge alatt levő magyar futball egy jottányit sem lesz jobb. Tudomásul kell venni, Orbán Magyarországában sem cirkusz, sem kenyér nincs...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.