NAPI EGYPERCES - MONDJÁTOK MEG, NAGYOKOSOK

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Budácsik Lajos
2017.06.29.

Napjainkban Magyarországon kevés embernek adatik meg a felhőtlen öröm, a gondtalan boldogság. A rendszerváltozás óta még sohasem volt ilyen óriási különbség ember és ember között hazánkban. Egy szűk réteg mesés vagyonokat halmozott fel, a hatalom kegyencei rövid idő alatt sokszoros milliárdosok lettek. Ugyanakkor mintegy négy millióan élnek a létminimum alatt, százezrek vegetálnak a legnagyobb nyomorban. Esélyük sincs rá, hogy segítség nélkül csipetnyit javuljon az életük. A hatalom emberei érzéketlenek, a támogatásra szorulók kiszolgáltatottan próbálnak az árokból kikecmeregni – sikertelenül. Az uralkodó hatalom a tudást, a gondolkodást tekinti legnagyobb ellenségének. Az illiberálisnak mondott demokráciák a szolgalelkűséget, a hatalmasságok előtti bókolást, a talpnyalást díjazzák. Aki kilóg a sorból, nem sok jóra számíthat.

Kíváncsi voltam, hogy a kortárs magyar költők miként látják az elmúlt éveket, műveikben milyen módon van jelen a közélet, a haza iránti felelősség. Nem törekedhettem teljességre. Számos jelentős alkotó nem szerepel a válogatásban. De legyen ez a kezdet, várom, hogy az oldal olvasói egészítsék ki, gazdagítsák az összeállítást, mindannyiunk örömére.

Bízom abban, hogy az idézet-válogatás sokak tetszését elnyeri, s arra készteti, hogy elolvassa, továbbgondolja a verset.

„Hazádból, hogyha még bírod, / Ne menj el, ó, magyar. / Hogy menekülj, lesz mindig ok, / És mindig, hogy maradj. / Itt áldozat, a vajon mi ott? “ (Kiss Judit Ágnes: Szó).

"Szilágyi / Örzsébet / E-mailjét megírta, / Emoti- / Konokkal / Azt is telesírta. / Fiának / Megy a mail / London városába, / Ahol az / Mosogat.” (Lackfi János: A fekete router).

„Isten, áldd meg a magyart / Belső széthúzással, / Nem kell ágyú, puska, kard, / Végez enmagával. / Összetart, mint folyós pép, / Megtölti a bendőt, /A múlt megvolt, most meg épp / Elbaltáz jövendőt! “ (Lackfi János: A széthúzás himnusza).

„Amíg élek, úton leszek: / használni akarom a szívemet. / A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz, / édes hazám, szerettelek.” (Kemény István: Búcsúlevél).

„Magyarnak lenni: kúszni hátra! / berontani a zsákutcába, / és ki-kitörni mégis: „hátha!” / vagy kikötünk a másvilágban, / vagy besorolunk egy Más világba”. (Marsall László: Magyarnak lenni)

„Mint bulldózer tolja maga előtt / a voltak összessége a rákövetkezőt, / ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége, / vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek, / a sérelem sérelmet szül, a seb / sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett / szoknyából vetkező, a múltjából kilépne, / s azt mondaná: „Igen, én ezt tettem veled, / ahogy mások velem: bocsáss meg érte!” (Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca).

„Zsarnokunk belülről vezérel / bűnös ez, mint a többi nép, / csak nem emlékszünk, / miben vétkeztünk / hol, miért és miképp. / Én is tenném, tudod, / csak családom van, / kujtorog a rohadás, unod, / pedig mindig mindenben ott van”. (Grecsó Krisztián: Egy mondat).

„A konyhában rózsállik a rezsó / Pörög a villanyóra, aggódva nézem, / Vajon az öröm mire való? / Sarokban korog minden testvérem.” (Jónás István: Szegények).

„Nem mintha dolgozni / maga nem akarna, / édesanyám, kedvesanyám / lapátra lett rakva. / Apámnak már régen / nem is volt állása, / ebből baj lesz, nem kis baj lesz, / akárki meglássa.” (Lackfi János: Veszett munka balladája).

„van itt elég büdös bűnös és méltatlan / hagytad és hagytuk és hagytam én hagytam / odalett odavolt széthúzok széthúzol / amelyik szolgáltat azonnal szétkapcsol / nincsen sehol tisztesség erdélyben térerő / lesz még a kárpátok lesz még a nép nyerő”. (Grecsó Krisztián: Szeretlek Magyarország)...

ITT OLVASHATÓ