NAPI EGYPERCES: A GYEREKEK EGYSZER FELNŐNEK ÉS HÁLÁSAK LESZNEK:

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Budácsik Lajos
2017.06.04.

„Én iskolám, köszönöm most neked, / Hogy az eljött élet-csaták között /Volt mindig hozzám víg üzeneted. / Tápláltad tovább bennem az erőt, / Szeretni az embert és küzdeni / S hűn állni meg Isten s ember előtt. " (Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)

Június első vasárnapja van, a pedagógusokat ünnepeljük, mint ahogyan tesszük azt hazánkban, immár 65 éve. Köszöntjük a tanítókat, tanárokat – mindenkit, aki valamelyik oktatási intézményben azon fáradozik, hogy gyermekeink, unokáink megtanulják a betűvetést, tudjanak helyesen írni magyarul, ismerjék a szorzótáblát, felkészüljenek az élet megpróbáltatásaira.

Jómagam egy Békés megyei kistelepülésen, Kunágotán születtem, ott jártam óvodába, iskolába. Sok-sok év távlatából csak jó szívvel tudok tanítóimra, tanáraimra gondolni. Szívem megtelik hálával, amikor látom magam előtt – akkor még úgy tűnt – szigorú tekintetüket, hallom hangjukat. Mindenkiről őrzök kedves emlékeket, amelyek végigkísérnek míg élek. Egyik kedvenc tanítóm másodikos koromban sokat foglalkozott velem. Mária néninek köszönhetem, hogy jeles tanuló lettem. (Azért nem kitűnő, mert – most már bevallhatom – igen ronda volt az írásom, és hát sohasem a kézügyességemről voltam híres.)

Felsőben Pócsik tanár urat tiszteltem talán a legjobban, hiszen a kedvenc tárgyaimat – a magyart és a történelmet – tanította. De nagyon szerettem Árvai tanárnő énekóráit is. Tekintettel volt arra, hogy zenei hallásom – ugye, így mondják? – nulla volt. Ezért „énekelnem” nem kellett, elég volt, ha a dal szövegét elmondom. Az pedig sohasem okozott gondot. De a rajzot okító Szalay tanár úrra is jó szívvel gondolok. Sok-sok óráján állt mögém, s nézte, mennyire küzdök azért, hogy az adott feladatot valahogyan elkészítsem. Ilyenkor elvette a ceruzát, s pár vonallal „rendbe” tette azt, amit én odamaszatoltam. Utána a színezéssel már nem volt gondom. Neki is köszönhetem, hogy szeretem a művészetet, jártam a világ híres múzeumainak többségében.

Nem feledkezhetem meg iskolánk akkori igazgatójáról, Tóth Balázsnéról sem. Sokat fáradozott, hogy minden feltétel adott legyen ahhoz, hogy a továbblépéshez szükséges alapot megkaphassuk. Hiszen már akkor is órási különbség volt egy falusi és egy városi iskola között. Igazgató néninknek hála, mi ezt sohasem éreztük. Ha még élne, hálás szívvel csókolnám meg mindkét kezét. Így csupán szomorú szívvel kívánom: nyugodjék békében. Nagyszerű igazgatója volt az iskolánknak...

ITT OLVASHATÓ