Szerző: Rostás Eni
2017.06.04.
Amikor Munk Veronika, az Index.hu újságírója 2016 elején lecsapott a szerkesztője által felkínált sztorira, vagyis Böbe, a Németországban dolgozó magyar madám történetére, nem gondolta, hogy egyszer könyvet ír a bremerhaveni piroslámpás utcáról. Azt viszont tudta, hogy „ez egy olyan lehetőség, ami nem sokszor adódik”, mert „nem szoktak újságírókat piroslámpás negyedekbe beengedni”. A szexmunka a magyar médiában főleg a bűnügyi minihírekben jelenik meg, mindenkinek van véleménye róla, előítéletei ezzel kapcsolatban, ám valójában mindenkit érdekel, még ha ezt nem is szereti bevallani. Munk kezdetben egy erős riportra és videóriportra gondolt, aztán elnyert egy EU-s újságíróösztöndíjat, így el tudott mélyedni a témában. Hathónapnyi kutatómunkából, és számos német útból állt össze a Kéjutca – Magyar szex euróért anyaga, amely leszámol a szexmunkások egysíkú, sztereotip ábrázolásával, és segít lebontani az előítéleteinket. Munk egy Berta névre keresztelt szexmunkás élettörténetére fűzte fel riportkötetét, és testközelből mutatja be a Lessingstrassét, ahol mindent a pénz mozgat, és ahonnan szinte lehetetlen a kitörés. Az utca magyar honlapjára rákeresve, az a mottó fogad: Ahol a gyönyör valósággá válik. Ám a futószalagon működő kielégülésgyárban az olyasmi csak a férfiak kiváltsága. Interjú előítéletről, bizalomról, illúzióról.
Bemutató. A Kéjutcát június 8-án mutatják be a Margó Fesztiválon. A szerzővel Varró Szilvia beszélget. Közreműködik: Pálos Hanna és Sebhelyi Viktória szociológus.
Mi volt a legnagyobb félelmed, mielőtt először Bremerhavenbe mentél?
Előítéletesen mentem oda, sőt, rosszabb pillanataimban fizikai atrocitástól is tartottam, mivel a bűnözők nem annyira szeretik az újságírókat. Azt gondoltam, hogy gusztustalan lesz a hely, attól is féltem, hogy rászánjuk az időt, kimegyünk, beleállunk, aztán a madámon kívül senki nem áll majd szóba velünk. Ezek közül egyik sem történt meg, sőt, szinte az ellenkezőjük.
A könyvben számos előítéletet lerombolsz a szexmunkásokkal, sőt, helyenként a piroslámpás negyedben dolgozó biztonsági őrökkel, a stricikkel és a kliensekkel kapcsolatban is. Én például azt vettem észre, hogy több lány is rendkívül szimpatikus lesz, miközben olvasom a történetét.
Talán ez azért lehet, mert a munkájukon kívüli személyiségüket, gondolataikat, háttereiket is megmutatja a könyv, olyan szerepeiket, amikkel máshol nem szoktunk találkozni. Én úgy érzem, hogy igazán őszintére sikerültek a beszélgetések, és ők is nagyon érdeklődtek irántam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.