Szerző: Sárosi Péter
2017.06.26.
Ma a drogellenes világnap alkalmából a minisztérium által díjazott 14 személyből mindössze három dolgozik az egészségügyi vagy szociális ellátás terén, a díjazottak többsége rendőr. Az üzenet világos: a kormány alapvetően rendészeti problémát lát a drogjelenségben. Szükség lenne egy alternatív díjra.
Az ENSZ június 26-át a kábítószer-ellenes küzdelem világnapjává nyilvánította. Ezen a napon minden országban rendezvényeket tartanak kormányok, tudományos intézetek és civil szervezetek. Sok szakember nosztalgiával emlékszik vissza a 2000-es évek első évtizedére, amikor ezen a napon a minisztérium összehívta a megelőzés, kezelés és ártalomcsökkentés terén dolgozó szakembereket, többet kitüntetett közülük, este pedig közös színházi programra invitálta őket a Katona Színházba. Nem mintha akkoriban minden jól működött volna. Tény azonban, hogy volt még fajsúlyos drogkoordináció és nemzeti drogkoordinátor a minisztériumban, létezett Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Országos Epidemiológiai Központ, és a minisztérium és a civilek között szívélyes volt a viszony. Ez ma már a múlté. A szakma ma leginkább egy lemerült elemhez hasonlít, az elmúlt években átállt túlélő üzemmódra, és az embernek a szíve is belefájdul, ha rágondol, hány remek szakember hagyta ott ezt a területet. És nem csak a pénz miatt, hanem a megbecsülés hiánya miatt is
Öröm az ürömben, hogy legalább a díjazás, mint hagyomány, még megmaradt. Az EMMI ezen napon tizennégy szakember munkáját ismerte el valamilyen formában, ketten a presztizzsel járó Elige Vitam díjban, a többiek pedig minisztériumi elismerőlevélben részesültek. Nekik ezúton is gratulálok! Akinek a munkáját ismerem közülük, arról elmondhatom, hogy valóban megérdemelte a díjat, felkészült, lelkiismeretes szakemberek.
Ami kevésbé tölt el örömmel, az az egészségügyi és szociális területen dolgozó szakemberek aránytalanul alacsony száma a díjazottak között. A 14 díjazottból mindössze 3-an sorolhatók ide, közülük pedig csak egyetlen egy dolgozik civil szervezetnél! Egy olyan területen, ahol a szolgáltatók túlnyomó többsége civil szervezet, ez bizony szégyen. Vajon milyen üzenetet hordoz ez a szakmának, és a tágabb közvéleménynek? Egyrészt remekül megtestesíti a kormány jelenlegi drogpolitikai irányultságát, amely az amúgy is rendészeti/kínálatcsökkentő túlsúlyt tovább növelte a kereslet- és ártalomcsökkentő oldal kárára. Azt üzeni, hogy a drogproblémában a kormány elsősorban rendészeti problémát lát, amelyet leginkább rendészeti módszerekkel tart kezelhetőnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.