Szerző: Határátkelő
2017.06.08.
Öt évtizede nem fordult elő olyan, hogy egy hivatalban lévő brit miniszterelnök saját elhatározásából bőven a parlament mandátumának lejárta előtt előrehozott választást írjon ki.
Theresa May most megtette, méghozzá tulajdonképpen besokkolva a teljes brit közéletet. A kormányfő azzal indokolta döntését, hogy a jelenlegi 17 fős parlamenti többségnél erősebb mandátummal kezdené meg a Brexit-tárgyalásokat.
Első ránézésre az április 18-i bejelentés minden kockázatot nélkülözött, hiszen akkor még úgy tűnt, a konzervatívok akár földcsuszamlásszerű győzelmet is arathatnak. (Másfél hónapja több közvéleménykutatás sem zárta ki, hogy akár kétszáz fősnél nagyobb többségük is lehet.)
Ezt ma már talán ők sem gondolják így, hiszen a 18-20 pontos támogatottságuk nemes egyszerűséggel beleállt a földbe, olyannyira, hogy ma már vannak felmérések, melyek szerint az sem biztos, hogy az abszolút többséget meg tudják szerezni, ami vagy koalíciós kormányzáshoz, vagy munkáspárti kormányhoz vezethet.
A miérteket vizsgálva a szakértők az MTI szerint leginkább az elrontott választási programot emlegetik, amely a tehetősebb, idősebb középosztálybeli angol szavazókat sújtaná az időskori szociális ellátás finanszírozásának szigorításával – márpedig hagyományosan ők adják a konzervatív szavazói bázist.
A legtöbb vizsgálat mindazonáltal még mindig a konzervatívok egyértelmű győzelmét jósolja, de földcsuszamlásszerű diadalt ma már senki nem vár, még a fogadóirodák sem.
Halkan jegyzem csak meg, hogy a brit választási rendszer sajátossága miatt (a győztes mindent visz), a közvéleménykutatások félrevezetők lehetnek, hiszen volt már olyan is (éppen a Blair-féle Munkáspárt első újraválasztásakor), hogy bőven kevesebb, mint 50 százaléknyi szavazattal sikerült hatalmas parlamenti többséget összehozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.